Szembesítés egy szoborral

2018. augusztus 17. 09:11

Tamáska Péter
Magyar Hírlap

A szobor-vita szembesítés.

„Örülök azért, hogy Trombitás ilyen nyíltan fel merte vállalni a Nagy Imre szerepe körüli kényelmetlen kérdések feltárását. Valljuk be őszintén, a közíró becsületbeli kérdések elé állított minket. (...)

A Történelmi Igazságtételi Bizottság (TIB) – amely az 1989. június 16-i, Nagy Imre és mártírtársai újratemetését megrendezte –, olyan értelmiségiekből állt, akik a maguk értelmiségi és reformkommunista szimpátiái szerint alakították ki mai 56-os történelem képünket, a Petőfi Kör, az elhajló és reformer Nagy Imre s aztán a forradalomban tett lépések egy értelmesebb és emberibb rend felé. Mindez olyan megnyugtatónak tűnő magyarázat. Csakhogy a tényleges hatalom a harcoknak köszönhetően s október 28-tól, a forradalom győzelmének elismeréstől nem a kormány, hanem a felkelők és a 24-től sorra alakuló forradalmi tanácsok és a munkástanácsok kezében volt. Hannah Arendt, a totalitárius rendszerek legjobb ismerője ezeket a tanácsokat egy új, demokratikus államforma kezdeteinek tartotta, azaz egy spontán, s nem egy felülről indult forradalom hatalmi szerveinek.

A népvezér Dudás József vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány nem ismerte el a Nagy Imre-kormányt és a visszarendeződés zálogának tartotta, s a munkástanácsok a második szovjet invázió dacára is még egy hónapig akadályozták a visszarendeződés, a kádári ellenforradalom gyors győzelmét. (Dudást az elsők közt ítélték halálra s a Népszabadság közölte, nem igaz, hogy valaha is kommunista lett volna. Pedig volt az is. S a történelem paradoxona, hogy Kádárék egyik vádja ellene a »törvényes«, azaz a Nagy Imre-kormány elleni lázadás volt.)

Egyszóval a szobor-vita szembesítés. El lehet fogadni a Soros György által oly annyira támogatott TIB történelem felfogásának tankönyvekben is tovább élő változatait 56-ról? Mért hasonlított a 89-es temetés rituáléja annyira az akkor már tévén is közvetített Vörös téri hatalomátadási első titkári temetések ceremóniáihoz? A magyar újliberális párt, az SZDSZ ifjai – némelyikük ávós családi háttérrel – készült a kormányalakításra, s ott a baloldalon azóta sem bocsátják meg a »népnek«, hogy az első szabad választáson inkább a nemzeti vonulatot jelképező MDF-re, s nem rájuk szavazott. Róluk és mentorukról 1992-ben joggal írta a mára a feledés homályába merült harcos MDF-es képviselő, Zacsek Gyula a Termeszek rágják a nemzet testét, avagy gondolatok a Soros-kurzusról című feddő tanulmányát. Az antiszemitának bélyegzett írás a Magyar Fórumban, Csurka István lapjában jelent meg, aki már akkor a nemzethalálról vizionált, a privatizátorok mohóságát leleplező Zacsek pedig a trópusok pusztító szellemei­hez, a termeszekhez hasonlította a nagy spekuláns Soros honi kirá­lyait, királynőit, katonáit és nimfáit. A legképtelenebb dolgokon lehet nyargalni Soros kapcsán, akár a Nagy Imre szobor mineműségén és értelmezhetőségén is. Talapzata számunkra analitikus priccs. És zsörtölődünk rádőlve előbb a forradalom miniszterelnökének szobrára, aztán zsörtölődünk az egész rendszerváltás mikéntjén. A zsörtölődés alapvető szabadságjog. Még Kádár alatt vívtuk ki.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134339