Vészmadarak vijjogása

2018. július 22. 09:38

Szerencsés Károly
Magyar Hírlap

Gyermektelenség, népvándorlás, háborús meghasonlottság, elbutulás, elvándorlás. Aki ezekre keresi a megoldást, hasznára van nemzetének.

„A rendszerváltoztatás idején lehetett volna egy nagy levegőt venni. Újra kezdeni. Szippantottunk is egy mélyet, de innen-onnan áporodott szagok terjengtek. Nem fintorogtunk, majd kisöpri a szél – gondoltuk. Nyitva az ablak. A friss nyugati szél. De újabb riadalmak jöttek. Elbocsátás, bezárás, fizetésképtelenség, válság, megvonás, megszorítás, összeomlás. Mindenféle »csomagok«, amelyekről sejtettük, hogy nekünk kell majd cipelni. Idő sem volt fellélegezni. Egy kis idő pedig mennyire kellett volna! Nyugalom. A húr a régi zongorán megremegett, a fáradt hang szétsuhant, és itt maradt velünk.

Még most se legyen béke – sugdossák a hivatásos elrontók. Rém­arc mérgezze életünk. Tükör – mondják. Megszegünk! Kizárnak, megvonják. Köteleznek, fegyelmeznek, kényszerítenek. Fenyegetnek. Nem kegyelmeznek. S halljuk naponta: összeomlik itt minden. Orsolya, a költő halálgyárnak mutatná a kórházakat, így akar a Helikonra felmászni. A megrémült nép szétszalad? Ennyi empátia nőben, még ha költő is?! Hány ezren megyünk holnap rendelőkbe, kórházba segítségért, s kapunk, ha lehet. Megköszönjük szépen, hogyha marad egy kis időnk, s akár szárnyunk is lobbanhat, hogy felröppenjünk, mielőtt szólít a megváltó halálmadár.

Ha valós a veszély, az ellen értelmes tettekkel kell fellépni. Munkával. Gondolatokkal. Eljövendővel. Sok az igazi veszély, de a károgókkal, a naponta összeomlókkal, a szakadékba zuhanókkal – a hatalomra kerülésükig katasztrófát vizionáló hamis kocsmatestvérekkel – nem lehet mit kezdeni. A hamis riogatásokban a legrosszabb, hogy egy idő után fásultan a valódi bajra is csak legyintünk. Gyermektelenség, népvándorlás, régi-új betegségek, környezeti károk, háborús meghasonlottság, elbutulás, elvándorlás, felfordulás, fáradtság. Aki ezekre keresi a megoldást, hasznára van nemzetének, megtöri a hamis jósok erejét. Mert mi vég nélkül tart, nincs olyan hatalom, még a rio­gató, lelket maró vijjogó madaraké sem az. Szent örömök, bizakodó nyugalom, az idő szakadatlan csendes járása, békességes életörömök, megtöretlen szeretet, kedves dallamok: nyugtassátok le a felbolydult kedélyeket.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/133033