Miért beteg a magyar futballreform?

2018. július 20. 09:11

Bolgár Dániel
hvg.hu

A magyar futball betegségére adott kormányzati gyógyszer is okozhatja a páciens állapotának súlyosbodását.

„Mitől unalmas a »stadionépítési« futball?

Ha a benyomásunk helytálló, valóban csökken az érdeklődés a magyar foci iránt, vajon mi lehet ennek az oka? Nem lehet, hogy ez nem a kormányzati futballreform ellenére történik, hanem amiatt? Amellett kívánok érvelni, hogy ez igenis lehetséges, a magyar futball betegségére adott kormányzati gyógyszer is okozhatja a páciens állapotának súlyosbodását, méghozzá a diagnózis szociológiai vaksága, »a futball csak játék«-szemlélete miatt.

Hogy legyen képünk arról a színtérről, ahová a kormány belépett, megpróbálom egy durva, nem véglegesnek szánt, de sok mindent érthetővé tevő modellbe foglalni, hogy szokványos körülmények között mi dönti el, mekkora a fizetőképes kereslet aziránt, amit a csapatok képviselnek, vagyis milyen szabályok szerint fejezi ki a tabella a társadalmi csoportok erőviszonyait. (Az egyszerűség kedvéért a futball tévén közvetítetté és globalizálttá válása előtti viszonyokat veszem alapul.) Eszerint azok a csapatok számíthatnak tartós sikerre, amelyek (1) egymással kiélezett ellentétben álló társadalmi csoportokat képviselnek, (2) de ellentétük nem annyira éles, hogy azt a csoporttagok véres erőszakkal óhajtsák megoldani, megelégszenek az ellenfél szimbolikus legyőzésével, amivel elismerik a másik fél létezésének jogosságát. A civilizált konfliktusok közül azonban csak azok alkalmasak a tartós futballsiker megalapozására, amelyekben (3) az összeütközésben állók jelentős összeget tudnak futballra költeni, azaz önmaguk megjelenítésére fordítani. Ehhez pedig az az előnyös, ha sokan vannak, egymáshoz térben közel helyezkednek el és tetemes a szabad rendelkezésű jövedelmük.

Ha igaz, hogy rendesen így működik a futball, milyen hatással lehet az érdeklődés alakulására a kormány közbelépése? A kormányzati futballreform a fenti szabályszerűségek közül csak azt ismeri, hogy a futball pénzbe kerül, vagyis akkor fejlődik, ha többet költünk rá. Amióta ez megtörtént, a csapatok játékereje már nemcsak attól függ, kiket képviselnek, hanem a támogatás elosztásáról hozott politikai döntésektől is.

Milyen alapon születnek meg ezek a döntések? Az vehető ki, hogy az elosztásnál az számít, kinek mekkora a befolyása a kormánypárton belül, illetve milyen tudásuk, feltételezéseik vannak erről a futballra áldozó vállalkozásoknak. Annál több pénz jut egy klubnak, minél magasabb polcon szorítanak neki. A tabella tehát most is erőviszonyokat fejez ki, csakhogy többé már nem (annyira) a társadalmi csoportok közötti erőviszonyokat, hanem (inkább) a hatalmon lévők közöttieket. Például az FTC-MTK örökrangadók kimenetele már nemcsak attól függ, hogyan alakul az a szerény versengés, ami mára visszamaradt a holokauszt előtti korszak zsidó/polgári–nem zsidó/plebejus rivalizálásából. Legalább annyira attól is, hogy a két klubelnök közül ki a befolyásosabb. A kérdés az, melyik vetélkedésre kíváncsiak többen? Az előbbire nagyon kevesen. Az utóbbira szerintem még annyian sem.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132974