A munkától nem leszel jobb ember

2018. július 14. 11:49

Zsurzsán Anita
Mérce

Nincs rá ésszerű okunk, hogy továbbra is bevegyük azt a hiedelmet, hogy a kemény munka az erkölcsi tartást jelzi.

„Amikor a termelőeszközök a termelők kezéből egy tulajdonosi osztály irányítása alá kerültek, akkor a tanoncok egyre inkább elvesztették a lehetőséget, hogy autonóm mesterekké váljanak. A XVI. századig már egyre kevésbé volt egyértelműen járható út a tanonctól a mesterig, és így a munka egyre kevésbé számított a jobb élet gyakorlati eszközének. Az angol középosztálybeli puritánok a saját érdekük szerint alakították a munka értékét. »A munka önsanyargatás volt, ezért önmagában értékesnek számított függetlenül az értéktől, amit termelt« írja Graeber.

Az ipari forradalom után ezeket az eszméket egyre nyomatékosabban fejezték ki, különösen a XIX. századi filozófus Thomas Carlyle elméleteiben, amit ő a »Munka Evangéliumának« nevezett. Ezt a vallásos aspektust Graeber ki is emeli a könyvében, ugyanis Carlyle ezt írta a Múlt és jövő című művében: »Mindenféle munka, még a gyapotszedés is nemes; a munka önmagában nemes, szögezzük le újfent itt is.« Majd így folytatja: »Ó, testvér, ha ez nem istentisztelet, akkor annál inkább szükség van az imádatra, mivel ez az egyik legnemesebb dolog Isten ege alatt. Ki vagy te, hogy ezért panaszkodni mersz? Ne panaszkodj!«

Ezeket az eszméket tehát megtalálhatjuk napjaink kultúrájában is akkor is, ha többé nem vallásos kontextusban jutnak kifejezésre. Graeber ezen a ponton két szociológust, Al Gini-t és Terry Sullivant idézi egy 1987-es tanulmány alapján: »a munka nem csak a megélhetés folyamata, hanem a belső élet egyik legfontosabb tényezője is… Megtagadni a munkát annyit tesz, mint megtagadni a képességet, hogy tiszteljük önmagunkat.«

Gini és Sullivan azt is kiemelte, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb ember értékeli a munkát, közben gyűlölik is a saját állásukat.
Ennek az az oka, hogy az önfeláldozást a munka természetének meghatározó jellemzőjének tekintjük. »A szenvedés a gazdasági állampolgárság jelvényévé vált.« írja Graeber. Amikor az emberek kihangsúlyozzák, hogy mennyire túlterheltek, nem egyszerűen csak a nehéz sorsuk miatt panaszkodnak, hanem jelzik a szorgalmukat ebben a morális gazdaságban. Graeber tehát azt próbálja bebizonyítani, hogy ez a szemlélet egy alapvetően zsidó-keresztény hagyományra épül. Viszont annak ellenére, hogy 2000 évnyi keresztény tanítás megszilárdította ezt az elképzelést, Arisztotelész teljesen másképp látta a dolgot. Az az elmélet, amely szerint a kemény munka az erkölcsi tartást jelzi, napjainkban széles körben elfogadott nézet, azonban ez meglehetősen távol áll az objektív igazságtól, és nincs rá ésszerű okunk, hogy továbbra is bevegyük ezt a hiedelmet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132640