Utószó a Pride felvonuláshoz

2018. július 11. 12:13

Jurák Kata
Magyar Idők

Idén a ­Pride egy hónapon keresztül tartó programkínálatát Conchita Wurst zárta, akiről sokáig azt sem lehetett tudni, hogy szakállas nő vagy nőnek öltözött szakállas férfi.

»Férfival ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak. Utálatosság az.« (3Móz. 18,22.)

Szerintem a legtöbb embert nem az háborítja fel, hogy vannak olyanok, akik a saját nemükhöz vonzódnak vagy más nemi identitással rendelkeznek, mint ők. Még csak azzal sem lenne baj, hogy ezt vállalják.

A probléma azzal van, hogy ezt pimaszul, egyfajta provokációként teszik meg a Pride elnevezésű rendezvény égisze alatt a jobb esetben csak félmeztelen, többnyire bőrtangában vonagló meleg, leszbikus, transzvesztita és ki tudja, milyen nemi identitású csoport tagjai, természetesen úgy, hogy ezzel minimum egy napra bosszúságot okoznak a budapestieknek, akik egyébként egészen biztosan nem repdesnek az örömtől, hogy az Andrássy utat a meleg büszkeség apropójából egy napra lezárják a forgalom elől. A rendőri biztosításra természetesen igényt tartanak, megjegyzem, talán nem kellene a felbőszült ellentüntetőktől tartaniuk, ha a hálószobájuk falai között élnék meg azt a bizonyos büszkeséget, nem pedig az utcán.

Igen, tudom, hogy a liberálisok számára elfogadhatatlan ez a megjegyzés, hiszen ezzel – szerintük – korlátoznám személyi szabadságukban őket, amúgy pedig kirekesztő és homofób is vagyok, meg egyébként sem kellene ennyire régimódinak lennem, hogy mások nemi irányultságára nem vagyok kíváncsi.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132449