Kína okozhatja a focivébé-történelem következő meglepetését

2018. július 7. 16:03

Salát Gergely
Válasz

Kína egyetlen módon nincs jelen a most zajló világbajnokságon: a csapatával. Minden más területen elképesztően nyomul, és nagyjából évtized múlva szervezőként is számolhatunk vele.

„A pekingi vicc szerint a kínai focistákat két dolog akadályozza meg abban, hogy kijussanak egy világeseményre: a jobb és a bal lábuk.

Ennek megfelelően Kína egyetlen módon nincs jelen a most zajló világbajnokságon: a csapatával. A szponzorok jelentős része kínai, a pálya széli villanypalánkok kínai joghurtot, kínai elektromos rollert, kínai okostelefont és kínai ingatlanfejlesztő céget reklámoznak. Kínai jégkrémet árulnak a büfében, Kínában készülnek az emlékkacatok, és szurkolóból is nagyobb kontingens érkezett a Középső Birodalomból, mint például Angliából vagy Spanyolországból. Csak maga a játék, az nem megy, legalábbis a férfiválogatottnak.

A „sárkánycsapatnak”, ahogy a szurkolók vidámabb pillanataikban nevezik, a selejtezőkben sikerült olyan futballnagyhatalmak mögött végezniük, mint a focira mostanában nem igazán alkalmas Szíria vagy az acélos Üzbegisztán. Egyetlenegyszer tudott Kína kijutni a vébére, 2002-ben, amikor két legjobb ázsiai riválisa, Dél-Korea és Japán a rendező jogán automatikusan ott voltak, de a sárkányok akkor is rúgott gól és pont nélkül, 0–9-es gólkülönbséggel repültek haza, a torna második legpocsékabb produkcióját nyújtva.

A kínaiak általában büszkék hazájuk teljesítményeire, de ha a focijuk kerül szóba, jellemzően gúnyos kacagásban vagy cifra káromkodásokban törnek ki. Ám nemzeti csapatuk sok évtizedes vesszőfutása ellenére szeretik a focit, és ha valamit sok százmillió ember szeret, az már politikai ügy.

Erre érzett rá a közismerten futballrajongó Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár, aki hatalomra kerülésekor bejelentette, hogy három álma van a kínai focival kapcsolatban: harminc éven belül kijutni egy vébére, rendezni egy vébét, és megnyerni a vébét.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/132217