Az olasz puding próbája, avagy mit hozhat a bázisdemokrácia és az autoritarizmus keveréke

2018. május 23. 12:34

Techet Péter
HVG

A politikai küzdelem ezentúl nem a jobb és a baloldal, hanem a nép és a (tudományos, politikai, kulturális, gazdasági) elit között zajlik.

„A mostani kormányt – amelyben két alapvetően elitellenes és ebben az értelemben populista párt fog össze – szintén egy új korszak nyitányának is tarthatjuk. Matteo Salvini és Beppe Grillo egyaránt egyetért abban, hogy a politikai küzdelem ezentúl nem a jobb és a baloldal, hanem a nép és a (tudományos, politikai, kulturális, gazdasági) elit között zajlik. Persze, hogy ki a nép, azt a populisták mindig a lehető legszűkebb értelemben határozzák meg: az, aki őket választja. A retorika erején ez azonban mit sem változtat. Ráadásul az Öt Csillag Mozgalommal – és igazán ők tekinthetőek valami új előszelének – a digitális forradalom is megjelent a politikában. A pártot megálmodó filozófus-informatikus Gianroberto Casaleggio, akinek fia a mai napig vasmarokkal tartja a pártot és főleg annak internetes adatbázisait, egy olyan mozgalmat akart 2009-ben, amely nem csupán a bal-jobb-megosztottságot haladja meg egy „néppárti“ elitellenességgel, hanem a politika hagyományos tereit is. A legtöbb ötcsillagos alig nyilatkozik tévének, újságnak, csak blogokban, Facebook-videókban kommunikál – a nép feladata pedig az, hogy a kinyilatkoztatásokat szavazásokban megerősítse. Az Öt Csillag Mozgalom a legjobb példa arra, hogy milyen jól megfér egymás mellett az autoriter irányítás és a bázisdemokratikus működés. A pártot a mai napig Grillo kis köre fogja: ha kell, internetes gyűlöletkommentfolyamot zúdítanak pártbeli kritikusaikra, miközben a tagság és a szimpatizánsok, akiknek legszemélyesebb adataikról is tudomása van a mozgalomnak, látszólag bázisdemokratikusan megy mindig arra, amerre az informális vezérek – azaz Grillo maga és az elhunyt Casaleggio fia – irányítják.

Olaszország most tehát egy új pudingot próbál ki. Nem a Liga EU- és menekültellenessége az újszerű – ilyen kormányok már ma is vannak Európában, és vélhetően csak növekedni fog a számuk. Az igazán újszerű és a parlamentáris demokrácia számára történelmi kihívást a bázisdemokrácia és az autoritarizmus új keveréke jelent. Ami olasz földön most alakul, az bukásával, de főleg esetleges sikerével sok mindent előrevetíthet abból, milyen lehet a 21. század politikája.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/130042