A Kásler Miklós elleni támadásokról

2018. május 20. 08:25

Trombitás Kristóf
Mandiner

A ’68-as nemzedéket és utódaikat semmi sem zavarja annál jobban, mint amikor valaki hisz valamiben.

A Kásler Miklós felé záporó támadásoknak egyetlen oka van. Ez pedig az, hogy

a baloldal nem szenvedheti, ha valaki nem elég, hogy jobboldali elvek mentén éli az életét, de azokat nem átallja megvallani.

Az összességében is igaz, hogy a modern világ járőrei előtt mindenki gyanús, aki hisz valamiben; de ez a gyanú rögtönítélő bírósággá változik, ha a hit nem cinizmusból és öniróniából tevődik össze, nem hajlandó kiröhögni saját magát, hanem sarkára állva elmondja a frankót.

A legújabb korban ez egyértelműen a ’68-as nemzedék és szellemi utódaik tevékenységének köszönhető, akik igyekeztek az erkölcs és etika területén mindent relativizálni. Minden vitathatóvá, elvethetővé, kritizálhatóvá és főleg nevetség tárgyává válhatott. A korszellem egyébként nem szereti különösebben kímélni a sarkosan baloldali eszmerendszerrel bírókat sem, hiszen ugyan ők a kisebbik negatívum, de már régen rossz, ha egy poénért nem dobja be elvei törülközőjét.

És megfigyelhetjük, ahogy ez a korszellem elsősorban

mindig azzal próbálkozik, hogy a kilövési engedély első következményeként bolondnak állítsa be a kiszemelt áldozatot.

Ez a legjobb módszer, hiszen egy elmeháborodottal nem kell vitába szállni, elveit nem kell megfontolás tárgyává tenni. Egy őrült az csak egy őrült. Szomorú látni, hogy még a baloldali publicisták közül óriásként kimagasló TGM is magáévá tette ezt a módszert legutóbbi, Káslerről szóló írásában.

Pedig miket állított Kásler? Például azt, hogy a halálos betegségek igen komoly része elkerülhető azáltal, ha valaki betartja a Tízparancsolatot. És amikor a balliberális véleményterror egy emberként, őrjöngő bika módjára csapott le, nem kevés, ún. visszafogott konzervatívot is megtéveszthetett.

Miközben mindenki tisztában van vele, hogy aki a lehetőségekhez képest stresszmentes, felesleges idegeskedésektől mentes életet él, nem az tölti ki napjait, hogy megszerezze, ami másé, hogy életvitelszerűen hazudozzon és különféle addikciókban vezesse le a feszültséget, netalán még lelki nyugalmat is tud találni egy felette létezőben, az kisebb eséllyel fog szív- és érrendszeri betegségekben meghalni – ami talán mind a mai napig az első számú halálokozó Magyarországon –, kisebb eséllyel lesz rákos – ami a második számú gyilkos –, és így tovább, és így tovább.

Lehet teli szájjal hahotázni, ettől még nyilvánvaló, hogy

a nyugodt, bizalommal teli élet az egészséghez vezető első út.

Tovább azt is el merte még követni, hogy véleményt nyilvánított tudományos tézisekről. Olyanokról, amelyek akár jobb híján festik le a világunkat vagy annak keletkezését. Kicsit olyan ez, mint amikor egy, a globális felmelegedés okaiban szkeptikus – és ezt hangsúlyozni kell, hogy okait illetően – személy feltesz pár kérdést, mondjuk olyanokat, hogy a Föld igen hosszas története során az emberek közreműködése nélkül is voltak drasztikus lehűlések és felmelegedések. Sőt, az ún. kis jégkorszak már bőven az emberi civilizáció megjelenése után következett be, jelesül a középkor vége felé, amikor igen csekély volt az ipari kultúra, hogy finoman fogalmazzak. Ilyen ostoba kilengésekre azonban senki sem ragadtathatja magát, aki nem szeretné magát kiírni a balliberális szalonokból.

Különösen nevetséges ez azok után, hogy ennek a kurzusnak egyik fő célja volt még annak idején is a dogmák ledöntése, a szabad gondolkozás megteremtése, mindössze azért, hogy utána megteremtse a saját dogmáit, amelyek vitatásáért semmivel sem kerül kisebb veszélybe valaki, mint évszázadokkal ezelőtt.

Hát még amikor arról mert beszélni Kásler, hogy talán jóval többen lennénk, ha az elmúlt évtizedekben nem ölnek meg az anyák több milliónyi magzatot! Sőt, kárhoztatni merészeli a tizenévesek szórakozási szokásait, aminek köszönhetően minden eddiginél magasabbak a különféle szerhasználati mutatók.

A ’68-as nemzedéket és azok emlőin felnőtt gyermekeit semmi sem zavarja annál jobban, mint amikor valaki hisz.

A három főbűn természetesen Istenben, a hazában és a családban hinni. Ebben semmilyen változást sem tapasztalunk. És amikor valaki e hármat érinti, a kánonba nem illő módon, akkor az össztűz egészen bizonyos következmény.

Kásler Miklós eddigi munkássága is bizalomra ad okot, ami a jövőbeli miniszteri munkáját illeti, de látva az ökölbe szorult ellenzéki fejeket, az eddigieknél is több sikert kívánok neki!

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129892