A kereszténydemokrácia lett a fügefalevél, amely takarja Orbán illiberalizmusát

2018. május 20. 18:05
Riba István
HVG

Alaposan rápiríthattak az Európai Néppárt vezetői Orbán Viktorra, aki hirtelen kiderítette, hogy nem illiberális, hanem kereszténydemokrata államot épít. Csakhogy ez nem igaz.

„Az Orbán utóbbi években követett lépéseit megideologizáló politológusok a magyar miniszterelnököt Carl Schmitt német politikatudós követőjének tartják. Schmitt alapvetése szerint a politika lényege a barát és az ellenség megkülönböztetése, s a politika e harc logikája mentén szerveződik. Az eszközök nem számítanak, csak a győzelem. Orbán ebben láthatóan követi tanítómesterét, csakhogy ez a politikai filozófia élesen ellentmond a kereszténydemokráciának. Orbán szerint ők »régi vágású« kereszténydemokráciát akarnak, de nem véletlen, hogy annak egyik megalapozója, Jacques Maritain francia katolikus filozófus gondolatait Schmitt rémálomnak nevezte.

Orbán már a parlament előtt elmondott miniszterelnöki beszédében is úgy indokolta mostani fordulatát, hogy ellentmondásba került alapvető kereszténydemokrata értékekkel. »A globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában, és semmilyen nemzetek feletti üzleti vagy politikai birodalomnak nem akarunk teret engedni Magyarországon« – mondta Orbán akkor, amikor kifejtette a szerinte »kompakt kereszténydemokrata világlátás és rendszer« lényegét. Holott ha valami, akkor a kereszténydemokrácia ennek épp az ellenkezője. Eleve globális ideológia, a kereszténység az alapja, s ahogyan azt Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa kifejtette: »A XX. század tragédiái abból fakadnak, hogy mindenki elsősorban német, francia, olasz, angol volt, és csak másodsorban keresztény és katolikus.« Szerinte »a nemzet érték, senki sem akarja vitatni, ám ahol abszolút értéknek tekintik, ott veszélyessé válik«.

Ezt érzékelte a második világháború borzalmai kapcsán, s éppen emiatt indította el a későbbi Európai Unió elgondolását három katolikus, kereszténydemokrata politikus, a francia Robert Schumann, az olasz Alcide de Gasperi és a német Konrad Adenauer. Schumann így fogalmazta meg céljukat: »A kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.« Azaz olyan, nemzetek feletti politikai birodalmat képzelt el, amely kereszténydemokrata törekvéssel Orbán immáron 2030-ig meghirdetett politikai programja teljesen szemben áll.

De szemben áll a kereszténydemokrácia olyan értékeivel is, mint például a szolidaritás, a hatalmi ágak elválasztása, a szabadság és a szubszidiaritás. A kereszténydemokrata kormányok alakították ki a szociális piacgazdaság rendszerét Európában, amelynek lényege az volt, hogy senkit sem hagynak az út szélén, ami Orbán felfogásában legfeljebb a saját párttársai körére vonatkozik. Az ő gazdaság- és társadalompolitikája azonban szegényellenes, a társadalmi hierarchia alján lévők nem érezhetik a szolidaritás eszméjének érvényesülését.

A hatalmi ágak elválasztásának Orbán szóban a híve, a gyakorlatban azonban úgy tekint magára, hogy a többség őt választotta meg, ő a szuverén vezető, akivel szemben nem lehet ellenpólus. Ezért ülnek a parlamentben mamelukok, ezért darálta be az Alkotmánybíróságot, ezért van az ügyészség kézi vezénylés alatt, s ezért törekszik most arra, hogy a bíróságokat is a saját uralma alá vonja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129917