Az eldobott szendvics

2018. május 19. 09:17

Kovács Zoltán
ÉS

Ennek a kormánynak éppúgy nincs víziója a társadalmi bajok megoldásáról, mint ahogy az ellenzéknek sem volt. Körülbelül arra futja, hogy minden bajok oka a migráns meg az eldobott szendvics.

„Erősen kezdett Kásler Miklós professzor, aki az egészségügy előtt álló legnagyobb kihívások (orvosok elvándorlása, hálapénz, finanszírozás) helyett a magyarság spirituális és szakrális értékei­nek felhasználását jelölte meg, egyszerre adva útmutatást oktatásnak, egészségügynek. Hogy ezt Kásler Miklós miként akarja kivitelezni a gyakorlatban, a miniszterjelölt nem részletezte. A hvg. hu pontos meglátása szerint hivatkozhatott volna arra is, hogy »milyen sokat nyertek azok a települések, melyek nevét a székely rovásírással is kiírták. Ugyan senki sem tudja elolvasni ezeket a táblákat, de legalább igen sokba kerültek.« A professzor korábban kifejtette, hogy »a tízparancsolat egy tökéletes törvénykönyv, mert, ha valaki betartja, akkor nem ütközik össze a törvénnyel. A tízparancsolat tökéletes etikai kódex is, ha valaki betartja, nem ütközik össze az embertársaival, a társadalommal. Végezetül pedig népegészségügyi program is, mert annak betartásával számos súlyos betegséget megelőzhetünk.« Mindezt nem vitatva, legföljebb furcsállva, mit üzen a professzor olyannak, mint például nekem, aki mélyen ateista. Hogy beteg lesz, és esélye sincs a gyógyulásra? Megvan a parlament új dr. Rubovszky Györgye, isten nyugosztalja a képviselőt. Tény: mindig kellemetlen látni, hogy egy szaktekintély érthetetlen okokból olyan helyre keveredik, ahol semmi keresnivalója. Kásler Miklós kinevezése nagyjából akkora képtelenség, mint ha mondjuk annak idején Petri Györgyöt kulturális miniszterré avatták volna.

És akkor színre toppan Nagy István agrárminiszter-jelölt, aki szerint a sertéspestis úgy kerülhetett be Heves megyébe, hogy egy migráns vagy vendégmunkás eldobott egy szendvicset, amit egy arra kószáló vaddisznó elfogyasztott, majd megbetegedett tőle, egyszersmind a migránsozás új minőségét mutatva: már a disznók sem érezhetik magukat biztonságban. Hangsúlyozta Nagy István, és még nincs vége: mert Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszteri poszt jelöltje az ellenzéki tagok gyakorlatilag egyöntetű asszisztálása mellett a képmutatás és a mellébeszélés kirakodóvásárát mutatta be. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy adó­tartozásokat felhalmozó cégháló működött címére bejegyezve, és a mintegy hatvan cég többsége zavaros módon szűnt meg vagy költözött el. Legtöbb ezek közül Bártfai-Mager volt férjéhez kapcsolódik. Majd arra is fény derült, hogy fiuk cége 189 millió forintos hitelszerződést kötött a Bártfai-Mager által felügyelt takarékszektor egyik legjelentősebb szereplőjével. Erre föl mi történt a meghallgatáson? Az, hogy a címére bejegyzett céghálóról beszélni sem akart, az ellenzék pedig úgy döntött, nem kérdezi erről. De miért nem? Miért nem fontos, egy jövendő miniszter lakásán hogyan tűntek el cégek, etikusnak tartja-e fia hitelszerződését? Csoda-e, ha ezeket a feltehetően kényelmi okok miatt hallgató képviselőket még ellenzéknek is gyengének tartják? Bártfai-Mager helyzetét természetesen könnyíti, de az ellenzéket az sem menti föl, hogy a kormányközeli emberek, élükön a kormányfővel ugyanígy hárítanak el minden kérdést: Orbán például a vejét érintő OLAF-jelentéssel kapcsolatban annyit közölt, nem foglalkozik pénzügyekkel. Ha majd egyszer a mandátumukat most büszkén átvevő ellenzéki képviselők magukba néznek, és azon morfondíroznak, miért veszik őket semmibe parlamenten belül és azon kívül is, gondoljanak bele, hogyan engedtek futni már az első alkalommal olyan embert, aki zavaros ügyeiből úgy mászik ki, hogy kényes kérdésekre nem válaszol, mondván, azok családi ügyek.

Viszont biztos, hogy ennek a kormánynak éppúgy nincs víziója a társadalmi bajok megoldásáról, mint ahogy az ellenzéknek sem volt. Körülbelül arra futja, hogy minden bajok oka a migráns meg az eldobott szendvics. Meg hogy mindenki hazaáruló, aki mást akar, mint Orbán Viktor. Meg hogy függetlenségi harcot vívunk az unió ellen. Ez volna a vízió? Ezek legföljebb szavazatmaximálási pratikák.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129865