Esőcsepp a tovaúszó felhőben

2018. május 19. 18:07

Csejtei Dezső
Magyar Idők

A jelenlegi Európában a múlt században kiteljesedő modernitás vált a továbblépés, a haladás kerékkötőjévé, az igazi korszerűség akadályává.

„A korszerű konzervativizmus sarokpontját kell képeznie a nemzethez, illetve az Európához fűződő helyes viszonynak. A XX. század modernitása talán e téren avult el leginkább, s vált leginkább érdemessé arra, hogy meghaladják. Akár radikális formájában (proletárinternacionalizmusként), akár mérsékeltebb alakjában (globalizmusként) arra törekedett ugyanis, hogy háttérbe szorítson, s ha lehet, megsemmisítsen minden nemzeti vonást, sajátosságot, és azt célozta, hogy – Renaud Camus találó kifejezésével élve – hosszú távon Nutella-emberek masszájával népesítse be az egész kontinenst.

Megítélésem szerint e ponton nyilvánul meg legélesebben és legfájóbban a XX. századi modernitás avíttsága, maradisága. Az európai nemzetek sokfélesége, koncertje, színes szövedéke nem valami megszüntetendő anakronizmus ugyanis, hanem olyan páratlan történeti kincs, amely a maga szerves fejlődésében csak itt, Európában alakult ki, sehol másutt. Ennélfogva nem a felszámolására lenne szükség, hanem épphogy a megőrzésére, a vele való helyes bánásmódra. S az európai nemzetek e koncertjében megteremteni az összhangot – nos, ebben állna a politika igazi művészete. Az egyén pedig, bárhogyan is áll a dolog, a nemzetén keresztül tud kapcsolatba lépni, kommunikálni Európával, a világgal, a mindenséggel. Ily módon hozná vissza a korszerű konzervativizmus azt, amit a XX. századi modernitás könnyű kézzel elherdált. E gondolatnak Ortega egy másik művében ekként ad hangot: »Az egyén a világegyetemben csakis a saját fajtáján keresztül tud tájékozódni, mert úgy merül el benne, ahogy az esőcsepp a tovaúszó felhőben

Újfent ki kell jelenteni, hogy fordult a világ: a jelenlegi Európában a múlt században kiteljesedő modernitás vált a továbblépés, a haladás kerékkötőjévé, az igazi korszerűség akadályává. Napjainkban már a régi, múlt századi értelemben vett haladás meghaladására lenne szükség.

»Egyáltalán nem vagyok modern, de nagyon is XXI. századi« – Ortega mondása, dátumot váltva és korunkhoz igazítva, napjainkban legalább olyan érvényes, mint megírása idején, 1916-ban volt.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129888