Küszöbön áll a Jobbik szétszakadása

2018. május 18. 14:24

Apáti Bence
Magyar Idők

A Jobbik szakadása szinte biztos. Vona Gábor, miután pár milliárd forintért eladta a pártja lelkét Simicska Lajosnak, rálépett a Herényi Károly-i, Dávid Ibolya-i útra.

„Ezeket a néppártosodó, középre tartó, konszenzusra törekvő (ezekkel a szavakkal takaróznak) pártokat eddig minden esetben megbüntették a szavazóik. Eltűntek, megbuktak, és ma már csak azok emlékeznek rájuk – mint például én is –, akik most a Jobbik hattyúdaláról akarnak írni, és eszükbe jutnak a Debreczeni Józsefek, a Herényi Károlyok, a Giczy Györgyök és a Dávid Ibolyák.

A Jobbik szakadása szinte biztos. Vona Gábor, miután pár milliárd forintért eladta a pártja lelkét Simicska Lajosnak, rálépett a Herényi Károly-i, Dávid Ibolya-i útra. Békét kötött azokkal a pártokkal és azokkal az újságírókkal, amelyek/akik egészen a tranzakciót megelőző napokig a demokrácia legnagyobb ellenségét, az újfasizmus magyarországi helytartóját látták benne, majd hadat üzent az addig kívülről támogatott Fidesznek. És hiába szuggerálta, mantrázta, hogy Isten bizony el fogja kergetni Orbánt – hiszen a népnek elege van a Fideszből –, a választási eredmény csúfos kudarc lett.

Pedig a komplett ballib média és a komplett Simicska-birodalom beállt a néppártosodva cukisodó Vona mögé.

A néppártosodás mégsem működött, hiszen nem működhetett. Ugyanis amit Vona Gabi művelt a pártjával, az nem néppártosodás volt, hanem annak az eszmének az elárulása, amelynek jegyében annak idején a Jobbik megfogant, és amely miatt a nemzeti radikális választók mindaddig bizalmat szavaztak a Jobbiknak. Az árulást tetézte, hogy a Jobbik nem néppártosodott, hanem keselyűként lecsapott a haldokló ballib pártok szavazóira.

Megpróbálta elfoglalni a balliberális térfelet, mert meglátta, hogy jobbról nem tudja megverni a Fideszt. Szövetséget ajánlott a szemkilövetőknek, de közben őket is átverte, hiszen a Simicska pénzén felvásárolt ballib újságírók, korábbi elveiket fel- és eladva, minden fórumon, a nap 24 órájában a Jobbikkal való összefogást sürgették, és arra biztatták a kiábrándult vagy a kiábrándulni kezdő baloldali szavazókat, hogy a legerősebb ellenzéki jelöltre kell szavazni, aki, mit ad Isten, minden esetben – szerintük – a Jobbik jelöltje.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129835