War Hawk

Héja landolt a Fehér Házban – John Bolton portréja

2018. május 17. 09:38

Írta: Filemon Norbert

Háborús uszító vagy a béke harcosa? Támogatta a vietnámi háborút, de nem akart egy ázsiai rizsföldön meghalni. Megveti az ENSZ-t, aminek amerikai nagykövete volt. A hagyományos diplomáciát sem kedveli, de szerinte egy jól irányzott csapás mindig segíthet. Nem egy elvtelen szélkakas, mégis kérlelhetetlen alak, aki azt is elmondhatja magáról, hogy már kergette ragasztószalag-adagolóval a beosztottját egy moszkvai hotel folyosóján. Donald Trump nemrégiben kinevezett nemzetbiztonsági tanácsadója: John Bolton.

„A legnagyobb háborús uszító Amerikában” – írja róla Twitteren a Young Turks progresszív liberális politikai kommentátora, Emma Vigeland.  

A béke őszinte harcosa, aki tisztában van a pacifizmus veszélyével egy gonoszságban bővelkedő világban” – veti ezzel szembe a konzervatív Spectator szerzője. 

A Guardian újságírója pedig így vélekedik személyéről: „Vadember volt George W. Bush tragikusan félrevezetett, de józan kormányában. Trump alatt talán a legjózanabb ember lesz az őrültek földjén”.

John Bolton Donald Trump sorrendben harmadik biztonsági tanácsadója lett 2018. áprilisában. A döntéssel az amerikai elnök alaposan megrémítette a Washington Post szerkesztőségét, de a személycsere hallatán az USA riválisai is felkapták fejüket. Ugyanis az óvatos McMaster tábornok helyét elfoglaló Bolton személyében harcedzett, a bürokráciában komoly tapasztalttal bíró szövetségesre talált az amerikai elnök. Tudása Trump hasznára válhat az Észak-Koreával és Iránnal vívott mérkőzésben, de jól jöhet a Kína elleni kereskedelmi háborújához is. 

Az ember a Chamberlain bajusz mögött a Yale-en tanult nemzetközi jogot,

hogy aztán karrierjét neokon szuverenistaként a nemzetközi jog teljes megvetésére alapozza.

Boltontól mindig távol állt tőle a diplomácia hagyományos útja, általában a konfliktust favorizálta a megbékélés helyett. Kérlelhetetlen figura, aki az értekezleteken sosem szerette, ha valaki az övétől eltérő információkat és nézeteket hangoztat. Amikor egy szakértő megkérdőjelezte álláspontját, miszerint Kuba vegyi fegyverekkel rendelkezik, egyszerűen el akarta távolítani. Ráadásul abba az exkluzív körbe tartozik, akik már üldözték kolleginájukat egy moszkvai hotel folyosóján, miközben üvöltve fenyegették és ragasztószag-adagolót hajítottak utána.

De ne szaladjunk ennyire előre. A lutheránus vallású Bolton egy átlagos amerikai családba született 1948-ban a marylandi Baltimore-ban. Kiválóan tanult és hamar a McDonogh katonai akadémián találta magát. Tanára, Marty McKibbin így emlékszik vissza az ambíciózus fiatalra: „A diákok akkor sokkal konzervatívabbak voltak mint ma, de John több volt mint konzervatív”.

Nem csoda, hogy az egyetemen is kilógott a hallgatók közül. A Yale padsoraiban önmagát „űrlénynek” érezte, hiszen támogatta a vietnámi háborút, de a bevonulást elkerülve inkább a Nemzeti Gárdát választotta. Önéletrajzi könyvében ezt a döntést így indokolta: „Bevallom, hogy nem vágytam arra, hogy dél-ázsiai rizsföldön haljak meg. A vietnámi háborút akkor már vesztesnek gondoltam”.

Évekig a Covington & Burling nemzetközi ügyvédi iroda kötelékeiben dolgozott Washingtonban. Clinton kormánya alatt az American Enterprise Institute agytröszt munkájában vett részt, de az iszlám vallást veszélyesnek tartó Gatestone Institute soraiban is megfordult. Fegyelmezetten és szorgalmasan haladt előre a ranglétrán, Reagan óta az összes republikánus elnök keze alatt dolgozott különböző pozíciókban. 

Bolton

legalapvetőbb politikai nézete, hogy az Egyesült Államok túl sokat engedett függetlenségéből.

Úgy látja, hogy a multilaterális szerződések és a különböző nemzetközi szervezetek – különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete – tevékenysége megköti hazája kezét. 1994-ben kijelentette, hogy számára az ENSZ nem létezik, és nem jelentene nagy különbséget, ha tíz emelettel kisebb lenne a New York-i épületük. A sors iróniája, hogy George W. Bush kormányában mégis ENSZ nagykövetként tette le védjegyét.

A 2000-ben Komolyan kellene venni a globális kormányzást?” címmel megjelent esszéjében az amerikai politika lövészárokharcát két csoport közötti küzdelemre osztotta fel. Szerinte az arcvonal egyik oldalon az „amerikanisták”, a másik oldalon a „globalisták” állnak. Mivel szerinte az amerikai „alkotmány nem egy öngyilkos paktum”, Bolton nem lát problémát abban, ha hazudnia kell azért, hogy megvédje az amerikaiak biztonságát az idegen fenyegetésektől. 

Nem egy elvtelen szélkakas, politikai meggyőződését mindig kompromisszumok nélkül képviselte. A 1997-es Kiotói Egyezménytől a Nemzetközi Büntetőbíráságon át a WTO-ig minden komolyabb nemzetközi kezdeményezést megtámadott. Az Obama által tető alá hozott iráni atommegállapodást pedig diplomáciai Waterloo-nak nevezte.

Szótárában a megelőző csapás előkelő helyen szerepel, és könnyen lehet, hogy az igazságos háború fogalmát a keresztény felfogásnál tágabban értelmezi. 

Támogatta és ma is védelmébe veszi a 2003-as iraki katonai intervenciót.

Biztosak vagyunk abban, hogy Szaddám Huszein rejtett tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik (…), nem kétséges, hogy Szaddám veszélyes a térségre nézve, és le kell fegyverezni” – mondta a BBC-nek akkoriban. Ezért az álláspontjáért Boltont egy műsorban keményen kiosztotta Tony Benn, a brit baloldal egyik utolsó ikonikus alakja. Ennek ellenére szerinte az amerikai akció „hatalmas siker”, és nem gondolja, hogy az utána kialakult káosz egyenesen Szaddám Huszein eltávolításából következett. 

John Bolton azt is kijelentette, hogy ma jobb hely lenne a világ, ha Izrael tizenöt évvel ezelőtt szétzúzza az iráni atomkapacitást. Meggyőződése, hogy az USA és Izrael is nagyobb biztonságban van, amióta a zsidó állam lebombázta az iraki diktátor nukleáris reaktorát 1981-ben, illetve megsemmisítette az észak-koreaiak által épített nukleáris reaktort Szíriában 2007 szeptemberében. Ha kizárólag rajta múlna, akkor akár erővel is eltávolítaná a szír elnök, Bassár el-Aszad kormányát. De többször hangoztatta az iráni és észak-koreai rezsimek elleni katonai akciók szükségességét is. Számára ezek a berendezkedések ugyanannak az érmének az egyik és a másik oldalát jelentik. 

Bolton egy Oxfordban tartott beszédében Obama szemére vetette, hogy Amerika hanyatlását természetesnek veszi. Szerinte az elnök kizárólag azzal törődött, hogy a belpolitika eszközeivel alapvetően átalakítsa Amerikát, ezért nem igazán foglalkozott külpolitikai kérdésekkel, továbbá nem érezte veszélyesnek más országok tevékenységét az amerikai érdekekre nézve.

Ezzel szemben áll Bolton felfogása, ami nem az erő, hanem a gyengeség politikáját tartja provokatívnak. 2015. március 26-án a „To Stop Iran’s Bomb, Bomb Iran” című New York Times-ban megjelent véleménycikkében az iráni nukleáris létesítményeket célzó csapás mellett tört lándzsát: „A kellemetlen igazság az, hogy csak a katonai akció érheti el a kívánatos célt”. Szerinte

az idő vészesen fogy, de egy csapás még mindig segíthet.

Amikor Tucker Carlson műsorában megkérdezte tőle, hogy Iránnal szemben miért nem inkább a szunnita Öböl-államokat tekinti az USA fő ellenségének a terrorizmus elleni harcban, akkor Bolton azt válaszolta, hogy azért, mert évtizedek óta Irán a világ terrorizmus legfőbb anyagi támogatója. Azt is leszögezte, hogy az észak-koreai atomprogramot viszont ennél is nagyobb fenyegetésnek gondolja. Kiemelte, hogy Észak-Korea vegyi fegyvereket ad Szíriának, valószínűleg iráni finanszírozással. Közismert tény, hogy a tanácsadó Izrael nagy barátja, és támogatta az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözését.

Kritikusai szerint Bolton veszélyes, de támogatói szerint nem ő a veszélyes, hanem a világ. Szerintük tökéletes megoldás nem létezik, ha az embernek Kínával, Iránnal vagy Észak-Koreával akad dolga. Érvelésük alapján Obama alatt éppen az amerikai beavatkozás hiánya segítette elő a szíriai helyzet eszkalálódását, az ISIS előretörését és azt is, hogy Észak-Korea atomfegyver közelébe jutott. Úgy gondolják, hogy valójában Bolton egy „reagani realista”,

mert bár a háborút nem az egyetlen lehetőségnek látja, de ezzel az opcióval is számol. 

Egy műsornak hála már tudjuk, hogy a tanácsadó miként vélekedik új feladatáról: „Jól érzi magát ebben a pozícióban?” – kérdezte tőle a Fox News riportere. „Nagyon jól érzem magam” – mondta szinte már ijesztő mosollyal az arcán, majd nevetve hozzátette: „Ez még egy Fox News kommentátori állásnál is szórakoztatóbb”.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129679