Meddig is tűrjük?

2018. május 15. 22:54

Nagy D. István
Háromszék

Feltételezhető, már sokaknak eszébe juthatott, hogy egy – a makroökonómiai mutatók alapján – dübörgő gazdaságú országban mégis hogyan történhet meg, hogy a lakosság vásárlóereje egyre csak csökken, egyre többen kerülnek adósságspirálok folytán is az egyik napról a másikra élők helyzetébe.

„Feltételezhető, már sokaknak eszébe juthatott, hogy egy – a makroökonómiai mutatók alapján – dübörgő gazdaságú országban mégis hogyan történhet meg, hogy a lakosság vásárlóereje egyre csak csökken, egyre többen kerülnek adósságspirálok folytán is az egyik napról a másikra élők helyzetébe. A Szociáldemokrata Pártnak és vezérének, Liviu Dragneának természetesen erre is van válasza: Klaus Iohannis államfő és az »övéi« aláaknázzák a kormány munkáját, így akarván megszabadulni a miniszterelnöktől, az ország fejlődése szempontjából igen fontos jogszabályokat tartva vissza vélhetőleg addig, míg a gazdasági helyzet is kellően leromlik. Értsük tehát jól: nem az elhibázott intézkedések, döntések, nem a felelőtlen költekezés (lásd a katasztrofálisan végrehajtott béremelések), a lehető legrosszabb módon levezényelt adó- és pénzügyi reform és hasonlók okolhatók az egyre siralmasabb helyzetért, csakis az idegen által is irányított politikai ellenfelek. Az már talán senkit nem lep meg, hogy Viorica Dăncilă kormányfő vagy legalább a pénzügyminiszter egy mondatnyira sem méltatta a statisztikai hivatal adatait, amint a kamatláb kapcsán sem igazán aggódtak. Elvégre fontosabb problémák foglalkoztatják most a Győzelem-palotában ülőket: diplomáciai feladatok (lásd izraeli és római látogatások), illetve az államfővel folytatott háború más szösszenetei, mint az alkalmatlanság és a kért lemondás kétszeri elutasítása, fenyegetéssel vádolás és hasonlók.

Így átlátható és kiszámítható gazdasági koncepciók és intézkedések helyett érkezik a másokra mutogatás, a bűnbakkeresés a saját alkalmatlanságunkra, arroganciával és kioktató modorral bőven nyakon öntve. Számunkra pedig marad az az igencsak megfontolandó kérdés: mikor mondjuk már ki végre, hogy elég az uborkafán felkapaszkodottak hatalmaskodásából, a bűnbandákból és nem utolsósorban az általuk immár közel harminc éve ránk kényszerített mesterséges nyomorból?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/129678