A politikai küzdelmek szükségességéről

2018. április 25. 14:16

Pap Szilárd István
Mérce

A Fidesz ma „az egyetlen játék a városban”: mindenki az ő játékszabályai szerint játszik.

 

„Na és ez az a fajta politikamentesítési forgatókönyv, ami szerintem elképesztő veszélyeket hordoz az ellenzék számára. Nem értek egyet szélsőjobbos nézetekkel, de ahhoz azért ragaszkodnék, hogy a szélsőjobb igenis legyen szélsőjobb, és ne oldódjon fel az üres jelölők egyenértékű tengerében. És ez, gondolom, fordítva is igaz.

A helyzet az, hogy Magyarországon van egy politikai erő, amely tudatosan politikai küzdelmeket folytat harminc esztendeje. És harminc esztendő alatt ezzel a politikai munkával oda jutott, hogy teljes hegemóniát épített ki magának. Hegemóniát nem csak a hétköznapi értelemben, hogy dominálja az intézményeket, birtokolja a nemzetgazdaság jelentős szeletét és kétharmados többsége van a parlamentben, hanem ennél sokkal mélyebb értelemben is. A Fidesz ma »az egyetlen játék a városban«: mindenki az ő játékszabályai szerint játszik, a legfontosabb állításai szinte teljes egyetértésnek örvendenek, és amikor nem, még akkor is mindenki a Fidesz által kijelölt téren belül játszik.

Ennek egyetlen ellenszere van: ellenzéki oldalon is fel kell ismernünk a politika alapvetően konfliktusos természetét, és ahelyett, hogy saját szegregátumunkon belül kiüresített szimbólumokkal demonstrálnánk, hogy »mi« nem »ők« vagyunk, törésvonalakat kell politikaivá tenni,
konfliktusokat kell kiélezni a hétköznapok szintjén, és így építeni fel egy vagy több olyan alternatívát, amely mellé állampolgároknak kedvük lesz beállni, amelyre kedvük lesz szavazni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/128715