Magyarok, Veszprém, kézilabda

A veszprémi hangulatért megéri kézilabdázni – Lékai Máté a Mandinernek

2018. március 12. 15:00

„Amikor itt vagyok a pályán, mindenki éljenez, őrjöng és együtt lélegeznek velem a szurkolók” – mondja Lékai Máté, a veszprémi kézilabda sztárja a Mandinernek. Lékaival a magyar kézilabdasport helyzetéről, kihívásairól, és a Veszprém őrületes hangulatáról is beszélgettünk. Nagyinterjúnk.

Egy héttel csúsztatnunk kellett az interjúnkat, mert beverték az orrodat a Flensburg elleni meccsen.

Hivatalosan igen, de valójában már előtte edzésen eltörték, csak titokban tartottuk, hogy ne tudja meg az ellenfél.

Miért, a németek ilyenkor simán rátámadtak volna az orrodra?

Hát persze, de nem csak a németek ilyenek. Ez benne van a sportban. Ha nem is szándékosan, de ilyenkor valahogy mindig jobban odacsúszik az a könyök. Kemény sportág a kézilabda. 

A kézilabdában van olyan, hogy magyar iskola, magyar stílus?

A magyar edzők azt szokták mondani, hogy a magyar stílus az, hogy technikásak vagyunk és erősek. Na most, ha rám néz valaki, egyből látja, hogy minden vagyok, csak erős nem. Szóval én konkrétan nem nagyon tudnám megfogalmazni, milyen az a magyar stílus. Inkább vegyítjük a híres iskolákat. A spanyolt, a németet, a skandinávot. Talán a német stílushoz állunk a legközelebb, de mostanra elárasztották a magyar kézilabdát a külföldi edzők, így eléggé felborul, hogy mit játszanak az élcsapataink vagy a válogatott. Egyedül a Fradinál van magyar edző a BL indulók közül. Gyakran változik a stílus.

És ez így rendben van? Nem gond, hogy ilyen kevés a magyar edző? Pedig nekünk nagy kézilabda múltunk van.

Igen, de külföldön nem nagyon voltak edzőink. Talán csak a Mocsait tudnám kiemelni, vagy a Debre Viktor volt még Spanyolországban. Fogalmam sincs, hogy ez miért van így. Nem tudom megmondani, miért preferálják jobban a külföldi edzőket.

Hogy látod, a magyaroknak, a magyar edzőknek van valamilyen specifikus hozzáállásuk a sportokhoz?

A délszlávokról mindig azt mondják, hogy úgy állnak a sporthoz is, mintha háborúba mennének. Szerintem ez Magyarországon is megvan. Azt tudni kell, hogy aki élsportoló lesz, az rengeteg fájdalmon, szenvedésen megy keresztül. Ez az élet nagy lemondásokkal és küzdelmekkel jár. Higgyék el, mi ugyanúgy küzdünk, ugyanúgy akarunk, mint a szerbek vagy a horvátok. Ilyenkor persze rögtön jön a kérdés, hogy akkor ott miért van több tehetség. Ezt sajnos én sem tudom.

Nem lehet, hogy azért, mert nálunk a legjobb klubcsapatainkban, például a Veszprémben alig jutnak játéklehetőséghez tehetséges magyarok?

Én azt gondolom, hogy nem a Veszprémmel kell kezdeni, ha valaki tehetséges. Egy karriert fel kell építeni. Én játszottam Budapesten a PLER együttesében, onnan léptem egyet Szegedre, de ott akkor építettek éppen új csapatot, szóval nem volt ennyi pénzük, mint most. Az egy másik Szeged volt. Akkor tehetséges, fiatal magyarokat vittek oda. Innen elmentem Szlovéniába a Celjébe, ahol megismertem a gyors délszláv kézilabdát, majd innen kerültem a Veszprémbe, de itt sem voltam egyből meghatározó ember. Kezdetben harmadik számú irányító voltam, de szépen lassan kiküzdöttem a helyemet.

Megdolgoztam érte, nem azt mondogattam, hogy mindenki hülye, csak én vagyok a császár

és ez alanyi jogon jár nekem, mert magyar vagyok.

De miért nem tudják többen bejárni ezt az utat, mint te? Mégis miért van ilyen kevés magyar a top klubcsapatainkban?

Az hagyján, hogy a top csapatainkban kevés a magyar, a nagyobb gond az, hogy a kisebb magyar klubcsapatokban is alig van. Múltkor a Csurgóval játszottunk, és azt hiszem egy vagy maximum kettő magyar volt a kezdőben. Nem akarom csak őket kiemelni, de valamiért ez ragadt meg. Szóval ahogy mondtam, nem a Veszprémet kellene állandóan ezzel kritizálni. Először a kisebb magyar csapatokban kellene több magyart játszatni és ha ott meghatározó személyiséggé tud válni valaki, akkor léphet tovább a Veszprémbe. Vagy talán nem is egyből a Veszprémbe, mert az még mindig túl nagy ugrás lehet, hanem egy köztes lépcsőfokot is érdemes beiktatni.

Mint nálad a Celje.

Pontosan. Másfelől én azt hallom a kisebb csapatoktól, hogy a magyar játékosok sokszor olyan fizetéseket kérnek, hogy sokkal jobban megéri egy külföldit hozni, közben pedig megeshet, hogy a külföldi még jobb is. De nem tudom biztosra, hogy ez tényleg így van-e, én is csak hallom innen-onnan.

A magyar utánpótlással nincsen gond? Nem azért vannak kevesen, mert nincs elég jó magyar?

Biztosan van gond. Pedig vannak tehetségeink. Gondoljunk csak Ligetvárira, Bánhidire vagy Juhász Ádámra. Egész ügyes 20-22 éveseink vannak,

de valahogy 18-22 év között megtörik a fejlődés.

Nem tudom pontosan, hogy mi lehet az oka, de szerintem ott történik valami. 

Na, de mégis mi történhet?

Sokszor példálóznak a szlovénekkel, hogy ott milyen jó az utánpótlás. Én beleláttam a rendszerbe és igazából semmi extrát nem csinálnak, különösebben nincsenek hozzájuk képest lemaradva a fiatalabb játékosaink, csak jön ez a kritikus életszakasz és ott ők sokkal több játéklehetőséget kapnak. Aztán 22 év körül ők tovább fejlődnek, mi pedig kicsit megrekedünk egy szinten. Celjében az a koncepció, hogy aki nagyon jó, azt elengedik. Ez persze azért is van, mert nincs annyi pénzük, de így mindig jön az új utánpótlás. Ily módon a klasszisok nem stoppolják a helyet a fiatal tehetségek előtt.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből klasszis kézilabdázó váljon?

Tehetség, munka és szerencse. Erre születni kell, de rengeteg szorgalom és nagy akaraterő is szükséges.

Mi a te legnagyobb tehetséged?

Azt látni kell, hogy én nem épp egy védekező specialista vagyok, de jó az improvizációs képességem és jól látok a pályán.

Jártál a TF-re is, igaz?

Igen, két évet el is végeztem a sportmenedzseri szakon, csak aztán abbahagytam, mert nem tudtam csinálni az élsport mellett, hiába jártam levelezőre.

A tanárok nem voltak megértőek veled szemben?

Nem voltak túl nyitottak erre. Hat hetente be kellett volna menni 3-4 napot az egyetemre és reggeltől estig ott kellett volna ülnöm. Nyilván egy BL-csapatnál az edző kiröhög, ha azt mondom, hogy „mester, most három napig nem jövök”. Ilyen a világon nincs. De ha jól tudom most már a TF-en is megengedőbb a légkör az élsportolókkal szemben, na meg azóta olimpikon lettem, válogatott, szóval most már más lenne a helyzet velem kapcsolatban is.

És adott azért valamit az a két év?

Bevallom, nem haltam bele a tanulásba, de nem adott annyit ez a szak, hogy azt éreztem volna, én ettől több lettem. Kicsit azt éreztem az egyetemen, hogy olyanokat tanulok, aminek semmi értelme és nem is érdekelt. Ha én járok egy sportmenedzser szakra, akkor nekem miért kell tudnom az edzéselméletet, meg hogy ilyen-olyan tényező hogyan hat biológiailag a játékosokra. Hát hol érdekel ez engem? Miért kell tudnom a birkózás elméleti alapismereteit, meg hogyan rajzoljak pálcikaembereket a 84 ütemű bemelegítéshez?

Térjünk is vissza gyorsan a kézilabdához. Mik a céljaid, álmaid?

Az álmaimból már megvalósítottam szinte mindent, csak nem nyertem meg. Eljutottam az olimpiára, csak nem nyertünk olimpiát. Londonban negyedikek lettünk, ami óriási dolog és életem élménye, de sajnos mégsem hoztuk el az aranyat.

Ezek után, hogy érintett téged, hogy nem jutottatok ki Rióba?

Rosszul, ráadásul engem akkor pont ki is raktak a válogatottból.

Igen, de ez hogy fordulhatott elő?

Ez az edző döntése volt. Nyilván szomorú voltam és nem értettem, de még sosem vontam kétségbe edzői döntést.

Itt kemény hierarchia van, nem demokrácia.

Csalódott voltam, mert azzal a generációval az utolsó sansz volt, hogy kijussak az olimpiára, hiszen sokan visszavonultak azóta a válogatottságtól. Mindenesetre elfogadtam a helyzetet, nem tudtam mást tenni.

Klubszinten mik a céljaid?

Ott az volt az álmom, hogy eljussak a BL döntőbe, ami szintén összejött, kétszer is, de nem nyertük meg egyszer sem. Ezt még hajkurászom, nem engedtem el.

Az olimpiáról már lemondtál?

Nem mondtam le arról sem, de nagyon nehéz kijutni. Reálisan kell látni a magyar válogatott helyzetét. Ez most nem is aktuális, majd májusban meglátjuk.

Mi van a magyar válogatottal? Azt látni, hogy ömlik a pénz a magyar kézilabdába, aztán ezzel fordítottan arányosan egyre rosszabbak vagyunk. Mi történik?

Ne haragudj, de ezt nem tőlem kellene megkérdezned. Nem akarok belefolyni és nem is tudnék rá válaszolni. Nem tudom, mi történik, én csak azt látom, hogy itt mi van Veszprémben.

Mi van Veszprémben?

A Veszprém akkor is jó csapat volt, amikor nem toltak bele ennyi pénzt, régebben is rengeteg szurkoló volt. Mi vagyunk az ország egyik legprofesszionálisabban működő, legnagyobb eredményeket hozó, legnépszerűbb klubja. Talán még a Fradi focicsapatát tudnám egy lapon említeni velünk, de ha nagyobb csarnokunk lenne, lehet hogy überelnénk a nézőszámaikat. Ha az emberek beférnének, többen járnának Veszprém-meccsekre, mint Fradi-focimeccsekre. Nálunk egy Párizs elleni mérkőzésre 15 ezer forintba kerül egy jegy és így is háromszor megtöltenénk a csarnokot. Bérletekhez csak kihalási alapon lehet hozzájutni.

A távlati célokon túl minden sportan vannak olyan apró momentumok, amikért érdemes csinálni. Nálad és a kézilabdánál mik ezek?

Voltál már Veszprém-meccsen?

Egyszer.

És BL-meccs volt?

Nem, Szeged elleni rangadó.

Oké, az ugyanaz. Szóval azért a hangulatért, ami itt van Veszprémben minden egyes hazai meccsen, megéri kézilabdázni. Amikor itt vagyok a pályán,

mindenki éljenez, őrjöng és együtt lélegeznek velem a szurkolók.

Ez egy olyan felülmúlhatatlan élmény, ami nem sok helyen van a világon. Nekem egyébként az egész kézilabda egy szórakozás. A pályán mindig mosolygok, boldog vagyok, ha játszhatok.

Veszprémben hogyan alakult ki ilyen tábor? Miért ennyire különleges, erős a szurkolói kultúra?

Nálunk nem az van, mint például Párizsban, hogy jött egy sejk és beletolt rengeteg pénzt a klubba. Itt negyven éves hagyománya van a kézilabdának. Nagy játékosok, nagy sztorik, nagy meccsek. Ez a város erről szól. A kézilabdáról.

És az egész alulról szerveződött.

Igen! Szerintem Veszprémben nincs olyan lakos, aki ne tudna a csapatból öt játékost felsorolni. Persze nálunk is van tulajdonos, de míg Párizsban ha nem lenne sejk, akkor valószínűleg kézilabdacsapat sem lenne, addig Veszprémben mindig is volt és mindig is lesz kézilabda. Sosem fog megszűnni.

Szerinted mit ad a kézilabda a magyar társadalomnak? Sokan bírálják a kormányt, hogy mi értelme van ennyi pénzt tolni az élsportba.

A londoni olimpián például lehetett látni, hogy mit ad ez az embereknek. Volt az az egy hónap, amikor mindenkinek megszűntek a gondjai, a problémái. Persze ez nem azt jelenti, hogy már nem is létezik az a probléma, de az emberek ilyenkor egyszerűen kikapcsolják az agyukat. Megfeledkeznek a mindennapi gondjaikról. Leülnek a tévé elé és úgy szurkolnak, mintha az életük függne a győzelemtől. Ez felülmúlhatatlan. A kézilabda még különlegesebb. Ez azért ilyen népszerű, mert a csapatsportokhoz valahogy jobban kötődnek a szurkolók. Ráadásul a kézilabdában rengeteg szép pillanatunk volt az elmúlt években. Nem azt mondom, hogy a világ legjobb kézisei voltak a válogatottban, de mindig egy szerethető, küzdő csapat voltunk. A szurkolók sosem azt kérik, hogy a világ legjobbjai legyünk,

hanem hogy tegyük ki a szívünket, lelkünket a pályán.

Ha ez megvan, akkor minden rendben van. Úgy gondolom, hogy a magyar kézilabdában ez általában így van.

Így is fog maradni? Akkor is ha az elkövetkezendő években nem leszünk a topon?

Igen. A magyar kézilabda-válogatottból sosem fog kiveszni a tartás. 

***

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/126458