Az önkény hiányzó ellensúlya

2018. március 5. 10:12

Zolnay János
168 Óra

A 2010 után berendezkedő autoriter rezsim már arra a feltevésre építette társadalompolitikáját, hogy az egyes szolidaritási közösségek között nincs érdemi interakció.

„Republikánus politikai közösség bizonyosan nem alakult ki a jogállami korszak másfél évtizednyi »békeidőszaka« során, de létezett minimális szintű össztársadalmi szolidaritási közösség. Ez a közösség esett szét 2006 ősze után olyan különálló szolidaritási csoportokra, amelyeknek tagjai egymással kapcsolatban képesek értelmezni az egyenlőségi és méltányossági fogalmakat, ám össztársadalmi szinten már nem. Az első Fidesz-kormány – miközben elosztási politikája a középrétegeknek kedvezett – még patikamérlegen mérte ki az egyes rétegeknek juttatott kedvezményeket, és nem nyúlt hozzá a társadalompolitikai konszenzus legfontosabb elemeihez. A 2010 után berendezkedő autoriter rezsim már arra a feltevésre építette társadalompolitikáját, hogy az egyes szolidaritási közösségek között nincs érdemi interakció. És politikai értelemben eleddig valóban meddőnek bizonyult bármilyen egyenlőtlenségi érvvel előhozakodni vagy rámutatni a szegénység súlyosbodó problémájára – éppen úgy, mint arra, hogy a kormány politikájának több a vesztese, mint a kedvezményezettje, az országot pedig végzetes leszakadás, nemzetközi elszigeteltség és társadalmi katasztrófa fenyegeti.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/126061