Itália

A pincér, az adócsaló és a puccsmester – ki nyeri az olasz választást?

2018. február 27. 08:54

Választásokat rendeznek a hétvégén Olaszországban, s ahogyan azt már Itáliában megszokhattuk, érdekesebbnél érdekesebb arcok versengenek a miniszterelnöki székért. Az esélyesek között van egy egykori pincér, egy elítélt adócsaló és a baloldal megreformálását vállaló ex-miniszterelnök is. Körképünk az olasz választásokról.

Gacsályi Sára (Róma) írása

 

Olaszország az elmúlt öt évben három baloldali miniszterelnökkel büszkélkedhetett, március 4-én azonban régi és új arcok is megmérettetnek, hogy az ország vezetőjévé válhassanak. A végső esélyesek között ugyanis helyet kapott egy egykori pincér, egy elítélt adócsaló és a baloldal megreformálását vállaló ex-miniszterelnök is. Ki mit ígér, s mire számíthat? Körképünk a 2018-as olasz választásról.

A jobboldal

„A legjobb politikai vezető Európában és a világon”

Az olaszországi jobboldalon számos párt sorakozik, a legtöbbeknek mégis a Forza Italia (Hajrá Olaszország), azon belül is Silvio Berlusconi személye juthat elsőre eszébe. Berlusconi egy személyben politikus, üzletember és elítélt bűnöző, aki minden feladatkörében sokat tett le az asztalra. Egykoron a pisztolyát is.

Politikai pályafutása a múlt évezredre nyúlik vissza, háromszor választották miniszterelnöknek – így ő a II. világháború óta a leghosszabb ideig hatalmon lévő olasz vezető. A politikai munkássága előtt és mellett üzletemberként is tevékenykedett, alapítója és főrészvényese a Fininvest vállalatnak, ami – többek között – az olasz tévépiac közel feléért felelős. Ezen felül Berlusconi a nyolcvanas évek óta elnöke az AC Milan labdarúgóklubnak.

A vezető alvilági életéről is sokan mondanak sokfélét, hiszen az elhíresült Ruby-peren túl a politikusnak vesztegetés és adócsalás vádja miatt is kellett a bíróságra járnia. Az első jogerős ítéletét 2013-ban adócsalás miatt kapta – négy év börtönbüntetést –, ám korára való tekintettel nem kellett börtönbe vonulnia. A jelenleg 81 éves, kétszeresen elvált, ötgyermekes családapa előélete miatt nem indulhat miniszterelnök-jelöltként a 2018-as választáson, ám pártvezetőként jelen van, népszerűsége pedig meglepően magas. „A legjobb politikai vezető Európában és a világon” – nyilatkozta magáról szerényen az egykori miniszterelnök. 

A Forza Italia politikájában ma is a középjobbot képviseli, bevallásuk szerint a liberális demokráciára, valamint szekuláris és reformista európai hagyományokra helyezték pártjuk alapjait. A Jobboldali Koalíció tagjai közül ők a leginkább Európa-pártiak, de az orosz és amerikai kapcsolatok ápolását is szorgalmazzák. Berlusconit szívélyes kapcsolat fűzi Vlagyimir Putyinhoz is.

A 2013-as Jobbközép Koalíció egy másik tagjára, a Matteo Salvini vezette Északi Ligára is érdemes figyelni, támogatottságuk ugyanis a friss eredmények szerint 13 százalék körül mozog. A párt erősen EU-és bevándorlásellenes, így nagyobb energiát fektetne az olasz határok védelmére, politikájában viszont szintén nyitna Oroszország felé.

5 Csillag Mozgalom 

„A generációk háborúját indítottuk el”

Az 5 Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle, M5S) a Forza Italianál jóval fiatalabb, más területekre koncentráló, ám hasonlóan populáris és populista párt. A politikában csupán kilenc éve van jelen; 2009-ben Beppe Grillo és Gianroberto Casaleggio alapította, reagálva Berlusconi politikájára. Ahogyan az alapító, Grillo fogalmazott: „A generációk háborúját indítottuk el. Ők mind vesztesek, itt vannak 25-30 éve és katasztrófába vezették ezt az országot”. Az 5 Csillag Mozgalom kitűzései egyértelműek: kevesebb korrupciót, átláthatóbb közigazgatást és több civil befolyást szeretnének.

Az M5S múltjának is érdemes néhány szót szentelni. A párt alapítója, Giuseppe Piero Grillo komikusként kezdte karrierjét, a nyolcvanas években pedig televíziós műsorok szerkesztésével foglalkozott. A politikai életbe blogbejegyzései révén kapcsolódott be: Grillo napi szinten frissülő blogot vezetett olasz, angol és japán nyelven, ahol politikai-és világnézetét fejtette ki. Írásai hamar elhíresültek: 2008-ra a The Guardian a világ legbefolyásosabb blogjai közé sorolta a platformot, s bár az angol nyelvű posztok 2015 óta elmaradoznak, olaszul manapság is friss bejegyzésekkel találkozhatunk. A blogból mozgalom, a mozgalomból pedig párt lett, amire a 2013-as választásokon 8 691 406 ember adta voksát. Ez a szavazatok 25,56 százalékát tette ki, így az M5S a harmadik legnagyobb parlamenti pártként vonult ellenzékbe.

A párt vezetését Grillo 2017 októberétől átadta utódjának, Luigi Di Maionak, akit 26 évesen választottak az olasz Képviselőház alelnökének 2013-ban. A jelenleg 31 éves politikus az Olasz Köztársaság eddigi legfiatalabb képviselője. Története más szempontból nézve is rendhagyó: tanulmányait a nápolyi egyetem mérnöki karán kezdte, ám a képzést még tanulmányait befejezés előtt otthagyta, hogy jogi pályára térjen. Ezt követően a jogi egyetemet is otthagyta, állítólag webmesterként és pincérként dolgozott, majd 2007-ben az M5S-hez csatlakozva kapcsolódott be a politikába.

A párt politikáját már neve is tükrözi: „öt csillaguk” a közvíz, a fenntartható (környezetbarát) közlekedés, a gazdasági fejlődés, az internetelérés joga és a környezetvédelem. Konkrétumokban beszélve, az M5S környezetbarát, bevándorlásellenes, euroszkeptikus, támogatja az azonos neműek házasságát és kiemelten fontosnak tartja a családokat. Fenntartható fejlődésre törekszik a munka jobb elosztásában és a fogyasztás csökkenésében. Emellett több figyelmet fordítanának a családokra, nagyobb közösségekre és kultúrára is – részben ezek miatt támogatnák a húsz órás munkahetet.

Baloldal

„Ki kell vezetni Olaszországot a mocsárból”

A 2013-as választások nyertese a baloldali koalíció, az Olaszország. Közjó. lett, a kormányt így a Demokrata Párt (PD) vezette. Az alig tízéves pártot 2007-ben alapították több balközép párt összefogásával, így sokan helyet kaptak benne a korábbi kommunista ideológiát pártolóktól a keresztény baloldalt képviselőkig. Politikájukban Európa-pártiak, engedékenyek a migráció terén, bár a migrációs hullám tetőzésével egyre inkább a szigorúbb törvénykezést támogatják. Kampányukban a minimálbér növelését, az adók csökkentését és a befektetési lehetőségek gyarapítását ígérik.

A baloldal kiemelkedő alakja Matteo Renzi korábbi miniszterelnök. Hatalomra kerülésekor úgy vélte, változásokra van szükség, s mivel a párt többsége mellé állt, Enrico Letta miniszterelnök benyújtotta lemondását. Ezt követően Renzire maradt a kormányalakítás feladata, aki Olaszország legfiatalabb – 47 éves átlagéletkorral rendelkező – kormányát hozta létre. Szintén úttörők voltak a „gender-egyenlőség” ügyében: ez volt az első párt, melyben a női kormánytagok száma elérte a férfiakét. Beiktatásakor Renzi azt mondta, ki kell vezetni Olaszországot a mocsárból. Ha nyer, jövő héttől máris bizonyítania kell, máskülönben ismét hamar megbukik.

Miniszterelnöki pályafutása 2016-ig tartott, amikor az általa javasolt népszavazás (a kétkamarás parlamenti rendszer változtatásáról) elbukott, így Renzi lemondott elnöki tisztségéről. Ezt követően is a Demokrata Párt első számú vezetője maradt, támogatta az utódja, Paolo Gentiloni vezette új kormányt is. Két év elteltével, a 2018-as választáson Renzi a PD miniszterelnök-jelöltje.

Ki fog nyerni?

A baloldal támogatottsága 2014 óta lényegében folyamatosan csökken, a Matteo Renzi vezette Demokrata Párt (PD) mindenkori legalacsonyabb eredményére, mintegy 23 százalékra számíthat az előrejelzések szerint.

Ezzel szemben az 5 Csillag Mozgalom népszerűsége Di Maio vezetése óta egyre csak növekedett. A 2018-as februári közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk jelenleg 27 százalék körül mozog, amivel a pártok egyéni összesítésében – koalíciók nélkül – a legerősebbnek számít. Az M5s azonban hiába erős önálló pártként, ha a 2013-as választásokhoz hasonlóan most sem lépnek koalícióra, egyedül nem számíthatnak kormányzási lehetőségre.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Forza Italia a szavazatok kb. 16 százalékát birtokolja, a Jobbközép Koalíció (a Forza Italia, az Északi Liga, az Olasz Testvérek (FdI) és más jobboldali és jobbközép pártok szövetsége) azonban a voksolás előtti utolsó kutatás szerint a szavazatok közel 40 százalékát kaphatja. Ahhoz, hogy biztos parlamenti többséget szerezzenek, a koalíciónak legalább 40 százalékos támogatást kell szereznie. Berlusconi mindezt lefordította saját nyelvére, s így nyilatkozott: „a felmérések szerint a jobbközép már megnyerte a választásokat”.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125643