Nemcsak az AWS nyerte meg A Dalt, hanem a magyar metál is!

2018. február 25. 13:04
Petróczi Rafael
Rockbook

Természetesen az itthon kivívott siker nem jelenti azt, hogy az Eurovízión komoly esélyei lennének Örséknek, ennyire ne szálljunk el.

„A közmédiában a rock/metal stílus képviselői kudarcra vannak ítélve, amennyiben arra számítanak, hogy – az elérendő közönség szemszögéből nézve – a semmiből felbukkanva tarolni fognak. A sikerhez vezető úton az első lépés a műfaj elfogadtatása, a hallgatóság hozzászoktatása a keményebb hangzásvilághoz, ami nem megy másképp: oda kell állni, és csinálni, amihez értesz. Arcot, nevet, személyiséget kell adnod az általad képviselt stílushoz, hogy az emberek, s kiváltképp a zsűri szívéhez elérj. A Depresszió tette meg az első lépéseket, Leanderék hétmérföldes csizmában taposták tovább az ösvényt, s végül az AWS-nek sikerült leszakítania a gyümölcsöt a fáról. Ha ezen bandák – a Nova Prospecttel kiegészülve – nem nevelik rá az évek alatt a rock/metal zene befogadására a közönséget, nem fordulhatott volna elő, hogy a zsűri – esélyt adva egyúttal a győzelemre is – bejuttassa az AWS-t a legjobb négy közé. Pláne nem egy olyan dallal, amiben több a scream, mint a stílus képviselőinek összes korábbi számában együtt.

Az AWS első helyezése ugyanakkor nem csupán a fenti bandák, hanem a rock/metal közönség közös sikere is. Lássuk be, akármennyire is feltörekvő zenekarról van szó, az AWS-nek nincsen momentán akkora rajongótábora, hogy az önmagában elegendő legyen a győzelemhez. Ahhoz kellett az az évek óta megfigyelhető bajtársi összefogás, aminek keretében a magyar rock/metal zene képviselői kampányolnak egymásért, szavazásra buzdítva közönségüket. S kellett bizony az a közösség, ami erre rezonálva összezárt az AWS mögött, s szavazott a srácokra.
 
Természetesen az itthon kivívott siker nem jelenti azt, hogy az Eurovízión komoly esélyei lennének Örséknek, ennyire ne szálljunk el. Nem miattuk, hanem a verseny (geo)politikán alapuló működési logikája miatt, ami a nemzetközileg jelentéktelenebb, alacsonyabb presztízsű országokat aligha engedi labdába rúgni. Bár ki tudja, egy nappal ezelőtt még arra se adtam volna egy lyukas garast sem, hogy Magyarország a finnek nyomdokaiba lépve egy valódi, tökös zenével fogja megmutatni magát ezen a versenyen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125670