Nesze nektek, kolbász

2018. február 22. 19:55

Diószegi-Horváth Nóra
Mérce

Bőven van hagyománya annak, hogy a gyomron át jusson el a választópolgárok szívéhez a politikus.

„Azért meg kell hagyni, gyomorforgató, de egyben rendkívül ügyes trükk ez: egy olyan országban, melynek miniszterelnöke szívesebben fotózkodik kolbászokkal, mint diplomatákkal (és mely miniszterelnök minden, a keze ügyébe kerülő ételbe belezabál, még akkor is, ha nem kínálják), és ha arról van szó, őrült kedélyesen elparolázik magukkal a röfikkel is, bőven van hagyománya annak, hogy a gyomron át jusson el a választópolgárok szívéhez a politikus.

Mert az ember legzsigeribb félelmére, az éhezésre apellálnak: jönnek a migránsok, és nem csak a munkánkat veszik el, de az ételünket is. Igen, a disznóhúst! Nyilván idejönnek, és az első dolguk az lesz, hogy kiveszik a szánkból az ételt.

Mi mástól félhet igazán az ember, mint attól, hogy nem lesz mit ennie? És az a kormány kampányol ezzel, melynek külön főtanácsosa van a gyermekéhezés felszámolására, aki nem hogy a gyermekéhezést nem számolja fel, de az elherdált milliárdokkal sem tud elszámolni… És az a kormány, amelyik az ételosztást is szankcionálná, elvéve a rászorulóktól egy létfontosságú lehetőséget, hogy ételhez jussanak, ilyen eszközhöz nyúl. Hát nem szégyellitek magatokat?

Ma Magyarországon rengeteg ember éhezik, százezrek tapasztalata az, hogy nem kerül még kétnaponta sem hús az asztalra, és ehhez semmi, de tényleg semmi köze nincs a migránsoknak. 2010 óta folyamatosan nő azok száma (bár ugye ezt mostanában már nem nagyon mérik), akik a létminimum környékén vagy az alatt tengődnek, és ez nem Soros György ármánykodásának folyománya. Ez annak az egyenlőtlenségekre és igazságtalanságra épülő kormányzásnak az eredménye, amely a gazdagabb rétegeknek kiváltságokat ad, miközben a szegényeket az út szélén hagyja, kettészakítva a magyar társadalmat, a szakadékot pedig módszeresen mélyíti.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125569