Férfias beszéd volt

2018. február 20. 09:57

Stefka István
Az Öreg

A tét nem más, mint hogy a nemzetietlenek hordája kerül a hatalom közelébe, vagy a nemzethez elkötelezett erők folytatják az eddig megkezdett utat.

„Bármennyire próbálják lebecsülni, de a magyar hazafiság mindig is erős volt. Egyes kommunista, liberális történészek kétségbe vonták a nemzet létét. De akkor kétségbe kellett volna vonniuk államiságunkat s meg kellett volna kérdőjelezni a török és osztrákok elleni végvári harcok értelmét is.

Kossuth honvédő toborzó körútján tízezrek csatlakoztak a forradalom hadseregéhez. Amikor kiderült, hogy a Habsburgok Jellasics vezetésével megtámadják Magyarországot, akkor Kossuth Lajos 1848. július 11-én az országgyűlésben 42 millió forintos hitelt és 200 000 újonc besorozását kérte. Szónoki beszéde hatásos volt: „Megadjuk!” kiáltással tomboló lelkesedés tört ki. Kossuth könnyes szemekkel reagált: „…én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom, annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!”

Ez nem volt hazafiság? Ez nem egy nemzetet jelentett?

Történelmi pillanatokat élünk most is. A tét nem más, mint hogy a nemzetietlenek hordája( a komcsik, a volt nomenklatúra liberálisainak leszármazottai…)  kerül a hatalom közelébe, vagy a nemzethez elkötelezett erők folytatják az eddig megkezdett utat. Orbán Viktor kifejezte, hogy mi nem csak polgári, de nemzeti kormány is vagyunk. Számára a haza hitbéli horgony. Kölcsey Ferencet idézve, ”A haza minden előtt”. A kormányfő ezt úgy modernizálta – amerikai példára –, hogy nekünk Magyarország az első.

Le kell szögeznünk: a haza nem avítt, idejétmúlt szó. Őseink példáját követve, a haza kifejezés minden korban, minden időben korszerű és fontos. Nekünk, magyaroknak különösen fontos, akik több mint egy évezrede harcolunk a hazánkért, a karddal megszerzett területeinkért, a Kárpát-medencéért.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125412