Népszavazás a bulinegyedről: egyszerű vagy jó megoldást szeretnénk?

2018. február 18. 09:04

Büttl Ferenc
Mérce

Nem a közösség van a piacért, hanem a piac van a közösségért.

„A döntéshozó választhat utasítás típusú szabályozást (például mennyiségi korlátozást) vagy piaci típusú szabályozást. Extra adót (buliadó, nyitvatartási illeték, zajszennyezési hozzájárulás, takarítási díj, részegség-felhalmozási hozzájárulás, stb.), lehet kivetni a bulinegyed szórakozóhelyeire vagy lehet nyitvatartási engedélyeket árulni nekik.

A lényeg, hogy a megfelelő forma arra ösztönözheti ezeket a helyeket, hogy csökkentsék a károk (külső költségek) termelését, ugyanakkor forrást biztosít, amely lehetővé tenné a lakók kompenzációját és/vagy költségeik közösségi megoldásokkal való csökkentését.

Itt érdemes megállni egy szóra. Felmerül, hogy a helyi hatóság bevonása nélkül, piaci alapon is megoldható a kompenzáció, illetve működhet az önszabályozás, de sajnos a közgazdaságtan éppen az ilyen esetekre vonatkozóan állítja, hogy az érintettek nagy száma miatt ez nem megy önkéntes (piaci) alapon.

Az nem kérdés tehát, nem lehet kérdés, hogy a helyieknek, a környéken lakóknak érintettségük okán (negatív externális hatás) lehet, illetve kell, hogy legyen beleszólásuk abba, hogy az érintett piac (bulinegyed), hogyan működjön, működhessen.

Nem a közösség van a piacért, hanem a piac van a közösségért. A piacok működésmódjának szabályozása (akár teljes tiltása) demokráciákban éppen a demokrácia érdekében természetes és szokásos dolog.”

(MTI)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125308