Az új ember

2018. február 16. 18:42

Gágyor Péter
Polgár Portál

Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya.

„Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya. Kísértet ez a bugyuta vágyakban testet öltő képzelmény. A valósággal és annak realitásaival szemben fogalmazódik meg rendületlenül. Olyan, mint a rózsaszínű leányszobák hercege, aki majd illően fehér lovon érkezne, de nem jön meg soha, és ha a leányszoba éretlen fruskája az elképzelt árnyalakot megcsókolja, bedobván „felnőtt női ártatlansága” valamennyi fegyvernemét, csók közben a jelenség bizony menten varangyos békává változik.

E mesebeli falvédőtörténet valóságos reinkarnációi jóval érdesebbek, következményeikben súlyosan tragikusak. Történelmünk nagy álmodozói, akik örökkön a rögeszméjük, az „új ember” lehetetlen megteremtésén fáradoztak egészen más végkifejletet, sőt megdicsőülést képzelhettek el maguknak leányszobai oktondi révületükben. Savonarola sem látta előre saját máglyáját. A párizsi jakobinusok nem hallották előre a nyaktiló suhintását. Hitler anzix-piktor korában sem képzelhette el Drezda vagy Berlin lebombázott arculatát. A marxista diktátorok – Lenin-Sztálin, Mao, Pol-pot és például a saját portánkon is a »kádári Apró Dögeink« –, képzeletében is a paradicsomi, bár kissé unalmas idill képe lebegett az egyenlő világ falanszteréről, nem pedig a megtorlások, és különösen nem a kivégzettek, az ukrán holodomor, a kínai kulturális forradalom, ’56, vagy a kambodzsai „nagy kísérlet” áldozatainak a hullahegyei. Igen azok a kivégzett ártatlanok kísértenek, akikkel nem sikerült a nagy mű, az „új ember” létrehozása, akiknek a hulláit végül milliószám kellett a „győzedelmes” útról eltakarítani.

Mondhatnók, hogy az eddig megidézett személyiségjegyek és történelmi pillanatok a társadalmi skizofrénia kirívó megnyilvánulásai voltak. Mégsem érvényesíthetjük jogos feltételezésünket, még Észak-Korea „családias” uralkodó házának atavisztikus börtönországa esetében sem. Tudjuk ugyanis, hogy abban az országban az „új ember” létrehozásának jelszava mögött, az emberi együttélés káoszának egyik változata tombol. Ez köztudott. És a „persona non grata” képviselőik, bármily furcsa, most ott vonulgatnak velünk együtt a béke fesztiválján, a téli olimpián, mintegy száz kilométerre sem a sugárfegyverbiztos országuk elaknásított, halálosztogató határától.

Valóban groteszk ez az abszurd jelenség. Időnként politikai divatok gyanánt a végig nem gondolt gondolat szele söpör végig civilizált világunkon. A végig nem gondolt gondolat alapja a hiányos tudásnak becézett, vagy jóindulatúan félműveltségnek aposztrofált tájékozatlanság, amely sosem számol a következményekkel. De általa mégis beindul egy mozgalom-féle.

Nem kell hozzá egyéb, mint egy andalító utópia és némi káosz a gondolatok között. Majd tudományosnak vélt, de inkább sznob idézettöredékek közé kell vegyíteni az utópisztikus elképzeléseket és kész az ideológia. Az ideológiából politikai erő lesz, egy leendő diktatúra sárkánytojása, magja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125271