Porcsalmi Bálint

Segítse Magyarország a Minority SafePacket! – az RMDSZ ügyvezető elnöke a Mandinernek

2018. február 15. 08:36

Felszólította a magyarországi pártokat Porcsalmi Bálint a Minority SafePack aláírásgyűjtés támogatására – pártja túl-, Magyarország viszont alulteljesített az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés támogatásában. A magyar kormány viszont szerinte odafigyel és partnerként tekint az erdélyiekre. Az RMDSZ ügyvezető elnökével az MCC és az RMDSZ által szervezett Erdélyi Politikai Iskola bukaresti állomásán beszélgettünk.

Egy hónapja Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt kérdeztük az aktuális ügyekről, azóta viszont lényegében a feje tetejére állt a román politikai élet. Össze tudná foglalni röviden, hogy mi is folyik most pontosan Romániában?

Úgy tűnik, nálunk az lett a divat, hogy félévente a feje tetejére áll a politikai élet, elsősorban a kormányzás. A néhány hete alakult kormány már a harmadik az elmúlt egy évben, és ez több dolgot is elárul a nagypolitikáról: egyrészt azt, hogy Romániában nincs politikailag stabil kormányzás, másrészt pedig, hogy a politikai élet szereplői nem a kormányzásra figyelnek, hanem egymásra – ezt bizonyította Mihai Tudose, illetve az előtte lévő miniszterelnök (Sorin Grindeanu) lecserélése. 

Mindenesetre a Szociáldemokrata Párton (PSD) belül teljes a bizalmatlanság, ráadásul hibát hibára halmoznak. Rengeteg baklövést követett el a kormány, és ami a legfontosabb, hogy az igazságügyi törvények módosítása kapcsán a PSD teljesen hiteltelen – még ha az igazságügyi reformra önmagában nagyon is szükség volna. Azt is megkockáztatom, hogy ha ezeket a változtatásokat más politikai alakulat akarta volna véghezvinni, nem lett volna ekkora ellenállás a közvélemény részéről. 

Ha több területen is ennyire vállalhatatlan a PSD-kormány, akkor miért vállal velük az RMDSZ bárminemű közösséget?

A mi viszonyunk a kormánykoalícióval elég összetett. Van egy – elsősorban magyar ügyekre vonatkozó – parlamenti együttműködésünk, és a tavalyi év végén az igazságügyi reformokat is támogattuk azért, mert mi hiszünk abban, hogy egy működő jogállamra van szükség, ahol a hatalmi ágak nagyon egyértelműen szét vannak választva. Csak ez tudná garantálni a magyar közösség jogait. 

A PSD-vel való parlamenti együttműködésnek jelenleg nincs alternatívája.

Van néhány olyan fontos kérdésünk, amit idén meg kell oldanunk, de ezeket nem tudjuk keresztülvinni az ellenzéken. A román politikai életben az ellenzék jelenleg az államelnök. Az ellenzéki pártoknak nincs víziója, nincsenek elképzeléseik, a kormányalakításkor egy épeszű ötlettel, de még egy miniszterelnök-jelölttel sem tudtak előállni. A PSD-vel való együttműködés nagyon racionális – és tudom, sokszor népszerűtlen – döntés, de nekünk ebben a pillanatban más választásunk nincs. 2018-ban nem mondhatjuk, hogy se itt, se ott nem vagyunk, inkább beállunk a sarokba. Meg lehetne ezt csinálni, de akkor a magyar közösség ügyeit erre az időre zárójelbe kellene tennünk. Ez megengedhetetlen, sőt felelőtlen döntés volna. 

Tudna mondani egy pozitív példát az együttműködésre?

Itt van például a marosvásárhelyi iskola ügye, melyet februárban az RMDSZ-nek sikerült a parlamentben rendeznie. Ha ez a nem így történt volna, akkor alaposan újra kellett volna gondolnunk az együttműködést a kormánykoalícióval. Vannak céljaink, problémáink és ügyeink, melyekre megoldásokat kell találnunk, jelen pillanatban pedig a PSD-ALDE koalícióval lehet csak tárgyalni. Most ők a kisebbik rossz. 

Dăncilăval lehet tárgyalni? Mondhatjuk rá, hogy a személye egy lépés lehet a helyes út felé, és ezért szavazott neki bizalmat az RMDSZ is?

Nincsenek nagy elvárásaim az új kormánnyal kapcsolatban. Nem azért szavaztunk bizalmat nekik, mert úgy látjuk, hogy ez sokkal jobb lesz, mint az eddigiek, hanem mert nem volt érdekünk, hogy a kormányválság elhúzódjon. Nem lehet az országot teljesen instabilizálni. Amíg kormányválság volt, a lej árfolyama zuhant az euróval szemben, tehát egyértelműen látszik, hogy a politikai válságnak mindig vannak gazdasági következményei is. 

Klaus Iohannis román államelnök fogadja Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt a bukaresti elnöki hivatalban. Fotó: MTI

Említette, hogy az ellenzéket egy személyben Klaus Iohannis képviseli. De mit gondolnak róla? Szászként jobban képviseli a kisebbségi érdekeket, a kisebbség jogait?

Nem, nem képviseli.

Klaus Iohannis nem arról híres, hogy viszi a magyar ügyet.

Nagyon érdekes a helyzet, mivel bár szász nemzetiségűként választották Románia elnökévé, a centenárium évében az ország román elnökeként kell viselkednie. 

Az elmúlt időszakban nem észleltünk olyan jelzéseket Iohannistól, amelyek bizonyítanák, hogy meg akarja oldani a kisebbségi kérdést, sőt! Ennek ellenére nekünk meg kell próbálnunk párbeszédet kezdeni vele, néha ezt erőltetnünk is kell, mert államfőként az ő feladata a pártok közötti közvetítő szerep ellátása.  

Évekkel ezelőtt Kelemen Hunor azt kérte tőle, hogy ő legyen az, aki élére áll egy kisebbség-többség egyezségnek. A cél az volt, hogy a kisebbségi ügyeket emeljük ki a napi politikai csatározásokból, hogy ne lehessen mindig bedobni a magyar kártyát, ne legyen a magyar ügy a mindennapi politizálás része. A mai napig nincs válasz erre a kezdeményezésre.

A román belpolitikában márpedig – gondoljunk csak Mihai Tudose elhíresült kijelentésére – végig a napirenden maradt a magyar ügy. Tudose viszont azóta bocsánatot is kért a Facebookon keresztül. Megbocsátottak neki?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy elfogadtuk a bocsánatkérését. Továbbra sem gondoljuk, hogy ez a kijelentés elfogadható volt, de azt kértük tőle, hogy nyilvánosan kérjen elnézést, és ezt megtette, bár igaz, elég későn. Azóta le is mondott, azaz, helyesebben fogalmazva, lemondatták.

Bár nyilván nem emiatt. 

Nem, de azt gondolom, hogy ennek is szerepe volt benne. Nem véletlen viszont az, hogy Dăncilă volt az első politikus, aki ebben a kérdésben megszólalt és nyilvánosan elítélte a miniszterelnök kijelentését. Szerintem Dăncilă akkor már tudta, hogy szóba kerülhet a miniszterelnöki pozíció. 

Inkább pragmatikus alapon ítélte el, vagy lehetett ebben valami ideológiai megfontolás is?

Elsősorban pragmatikus alapon, de Romániában nem is az a kérdés, hogy ki szereti jobban a magyarokat. A volt miniszterelnök tett egy olyan kijelentést, amit nem lehet szó nélkül hagyni és elfogadni, nekünk pedig precedenst kellett teremtenünk arra, hogy egy ilyen kijelentésnek következményei vannak. Sajnos az ellenzéki politikusok közül – Iohannist is beleértve – senki nem ítélte el Tudose kijelentését. 

Porcsalmi Bálint itt még a 231.000 összegyűlt aláírást jelenti be 2017 decemberében – azóta ez a szám több mint 261.000. Fotó: Twitter/Porcsalmi Bálint

Kicsit beszéljünk a Minority SafePack aláírásgyűjtésről – az RMDSZ önmagában már 261 ezer aláírást gyűjtött össze. Máshol viszont nem ilyen jó a helyzet: szóban a magyarországi pártok többsége már beállt a kezdeményezés mögé, de ténylegesen senki nem gyűjti a szignókat. Mit üzennének a magyar pártoknak?

Mi azt vállaltuk, hogy 2017-ben 250 ezer aláírást gyűjtünk össze. Ezt túlteljesítettük! A felvidéki Magyar Közösség Pártja is összegyűjtötte a vállalt számot, a magyarországi aláírások viszont továbbra is váratnak magukra. Nem tudom, hogy jelen pillanatban Magyarországon hányan írtak alá – százezerről beszélnek –, de ahhoz, hogy ennek a kezdeményezésnek sikere legyen, Magyarországon legalább 350-400 ezer aláírásnak kellene összegyűlnie. Ennek az elkövetkező néhány hétben kell megtörténnie, mert a választási kampány idején nem gondolom, hogy a magyarországi politikai pártok azzal lesznek elfoglalva, hogy nekünk segítsenek.

Márpedig Magyarország nem maradhat szégyenben. 

Egy magyarországi pártnak biztosan lenne arra országos hálózata, aktivistabázisa és erőforrása, hogy a szükséges aláírásokat összegyűjtse, azonban eddig ők is csak szóban támogatták az ügyet. Konkrétan a Fideszre gondolok – önök szerint miért nem állt bele ebbe jobban a kormánypárt?

Vannak kezdeményezések, és voltak, akik beleálltak.

Konkrét aláírásgyűjtéssel még senki nem segített be.

Mi arra kértük őket, hogy segítsenek, ők pedig azt mondták, hogy ez egy fontos ügy, és segíteni fognak. A Fidesznek lenne ahhoz erőforrása, hogy néhány héten belül össze tudja gyűjteni ezeket az aláírásokat. Egyébként sokan csak deklaratívan álltak be a kezdeményezés mögé. Továbbra is remélem, hogy ez a folyamat elindul, és ezúton is kérem a magyarországi politikai pártokat, hogy segítsenek,

mert nagyon rossz üzenete lesz annak, ha Erdélyben több aláírás fog összegyűlni, mint Magyarországon.

Azon túl, hogy ez érzelmileg kellemetlen lenne, veszélyes is, hiszen tovább erősítené azt a román narratívát, amely azt támasztja alá, hogy Magyarországnak nem érdeke a kisebbségek jogainak európai szintű védelme.  

Ha összegyűlik a szükséges egymillió aláírás és az Európai Unió is elfogadja a javaslatcsomagot, milyen konkrét változások jöhetnek? 

A legfontosabb az lenne, hogy rávegyük az Európai Uniót, változtassa meg a hozzáállását a kisebbségekkel kapcsolatban. Ők eddig ezzel nem foglalkoztak, azt mondták: tagállami kompetencia.

Hogy ez Romániában miért lenne fontos? Bár uniós szinten létezik egy direktíva a kisebbségvédelemmel kapcsolatban, Romániában erre nem figyelnek. Ha nincs külső nyomás, Románia ezzel a kérdéssel vagy nem foglalkozik, vagy tovább fogja ismételni a saját üzenetét, miszerint itt a kisebbségi kérdést példaértékűen megoldották. Ha viszont Románia az unióban ezzel ellentétes narratívával találkozik, akkor lesz változás. Azt már láttuk, hogy Románia addig teljesített kisebbségi ügyekben, amíg az EU-nak – a csatlakozási és az előcsatlakozási szakaszban – voltak elvárásai. Amíg volt külső nyomás, Románia viselkedett. Azóta viszont – nemcsak politikai, de igazságszolgáltatási eszközökkel is – próbálnak a már kivívott jogokból visszanyesni. 

Ezt nekünk uniós szinten kell kezelni, és fontos, hogy az EU ezt megoldja. Számunkra az anyanyelvhasználat és a közösségi szimbólumok használatának kérdése kulcsfontosságú, mivel jelenleg a hatóságok kényük-kedvük szerint értelmezik a törvényeket. 

Tüntetés Székelyföld autonómiája mellett

Mi a helyzet az autonómia kérdésében? Az RMDSZ-nek ez közvetlenül nem jelent meg a napirendjén, nem fogalmazott meg követeléseket ezzel kapcsolatban.

Az autonómia mindig is benne volt az RMDSZ programjában, bár készséggel elismerem, hogy voltak időszakok, amikor ez változó intenzitással volt közvetítve: néha kevésbé, máskor túlságosan is.

Azt azonban minden racionálisan gondolkodó politikusnak látnia kell, hogy 2018-ban nem lesz autonómia.

Nagyon kicsi erre a román politikum befogadókészsége, pláne egy olyan évben, amikor már elszabadultak a nacionalista indulatok. A szándék mellett ott vannak a törvényi megkötések is, mint például az Alkotmány. Ha mi olyan autonómiát akarunk elfogadtatni, ami nekünk jó, akkor alkotmányt kell módosítanunk. Amihez nincs szükség alkotmánymódosításra, az a kulturális autonómia – ez ráadásul nemcsak Székelyföldre, hanem minden egyes romániai magyarra vonatkozna. Ha ezt sikerülne elérni, azt jelentené, hogy a kulturális és oktatási intézményeinket saját magunk igazgathatnánk. Erre már 2017 tavaszán szinte volt is esély, de egy éjszaka alatt elhatalmasodott a nacionalista hangulatkeltés, és hamar visszatáncoltak belőle a politikusok. 

Miközben napirenden tartjuk az autonómiát, azt is figyelembe kell vennünk, hogy idén milyen konkrét lehetőségeink vannak – és most nem a különböző nyilatkozatokra, hanem a konkrét törvénykezésre gondolok, mert az önrendelkezést csakis a román parlamenttel tudjuk elfogadtatni. 2018-ban Romániában el tudnának fogadni egy olyan autonómiatörvényt, ami mindenkinek jó lesz, csak a magyaroknak nem. Még az is lehet, hogy valaki be fog terjeszteni a román politikusok közül egy székelyföldi „autonómiáról” szóló javaslatot.

Hogy járhatnának ezzel rosszul a magyarok?

Úgy, hogy az autonómia címszava alatt a már meglévő jogokból is visszavesznek. Volt már ilyen kezdeményezés, csak nem vették komolyan. Például volt olyan javaslat, hogy 2018-ban írjanak ki Romániában referendumot az autonómiáról. Én annak a referendumnak látom a kimenetelét. 

Ugyanez volt a dilemma a kulturális autonómiával kapcsolatban. Nem az a kérdés, hogy átmegy-e a parlamenten a kulturális autonómia tervezete, hanem az, hogy az a mi kulturális autonómiatervezetünk lesz-e, vagy a románoké. 

Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt, Molnár Gyula MSZP-elnök és Fosztó László, az RMDSZ Szabadelvű Körének elnöke Kolozsváron. Fotó: MTI

Más fontos esemény is fog történni a magyar közösség életében 2018-ban, konkrétan a magyarországi választásokra gondolok. Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjeként Erdélyben kampányolt, és Kelemen Hunorral is találkozott: az erre vonatkozó kérdésre az RMDSZ elnöke pedig kijelentette, felesleges is itt kampányolnia Karácsonynak, mert „az erdélyi magyar emberek világosan tudják, kire szavazzanak”.  Nem szerencsétlen megnyilvánulás ez?

Épp ellenkezőleg, nagyon is őszinte megnyilvánulás volt. Ha engem kampányszakemberként megkérdeztek volna, én is ugyanezt mondtam volna. Kelemen Hunortól azt kérdezték a magyarországi vendégek, hogy mit kellene tenniük azért, hogy több szavazathoz jussanak Erdélyben. A szövetségi elnök pedig nagyon őszintén elmondta, hogy itt nincsenek szavazatok, amiket össze lehet szedni. Ha valaki olyan helyre megy halászni, ahol nincsenek halak, akkor el kell dönteni, hogy csak a halászat kedvéért jön, vagy ténylegesen halat akar fogni. Ha valaki a „halászat kedvéért” jön Erdélybe, teljes joggal tarthat akár napi rendszerességgel lakossági fórumokat,

de ettől nem fog megváltozni az Erdélyben elő magyar állampolgárok politikai preferenciája.

Van ennek viszont egy olyan, félreértésekre okot adó értelmezése is, hogy „itt neked semmi esélyed, barátom, mert az egész erdélyi magyarság úgyis leszavaz majd a Fideszre”.

Semmi félreérthető nem volt ebben, ami elhangzott, nagyon is egyértelmű volt. Kelemen Hunor nem azt mondta, hogy itt semmi keresnivalójuk nincs, hanem azt, hogy kampányban, szavazatszerzés céljából ennek nincs sok értelme. Kár lenne ebbe ennél többet belemagyarázni. 

Mennyire fog az RMDSZ belefolyni a magyarországi kampányba? Lesz konkrét állásfoglalás, vagy inkább csak szavazásra fognak buzdítani?

Az elsődleges célunk jelenleg az, hogy választási regisztrációra és részvételre buzdítsuk az erdélyi magyarokat. Akinek van szavazati joga, az éljen vele. Március-április környékén pedig arra hívjuk majd fel az emberek figyelmét, hogy hogyan kell kitölteni és visszaküldeni a szavazólapot, mivel a 2014-es választáson Erdélyben különösen nagy volt az érvénytelen szavazatok aránya. 

Politikai üzenetünk pedig eddig is volt, ezután is lesz. Többször elmondtuk, az az érdekünk, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amely odafigyel és partnerként tekint az erdélyi magyarságra. Ha bárki megkérdezi, mi továbbra is ezt képviseljük. 

A mostani egy ilyen kormány?

Azt gondolom, hogy igen. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/125122