A TV2 sokszínű katyvasz

2018. február 6. 18:23

Till Attila
168 Óra

Azt érzem, a függetlenségemet semmilyen módon nem befolyásolja, hogy milyen hírek mennek le a Tényekben. Interjú.

„Szokták bántani a liberális-baloldali barátai amiatt, hogy a kormányhoz közel álló Andy Vajna tévéjében dolgozik?

Nem szoktak. Akik közelről ismernek, tudják, hogy milyen ember vagyok. Látják, hogy semmit nem változtatott rajtam a tévézés, így az sem, ha változik a TV2 tulajdonosa.

Nem arra gondolok, hogy megváltozott volna, hanem arra, hogy a jelenlétével legitimálja azt, ami például a TV2 hírműsoraiban folyik.

A képzőművészetből érkeztem a televíziózásba, vagyis egy elitista szellemi közegből, egy szubkultúrából a mainstreambe. Már akkor sokan kifogásolták ezt a váltást, mondván, ez valamiféle értékmegtagadást jelent. Az a kérdés, hogy valóban megtagadtam valamit, vagy éppenhogy felszínre hoztam azt, ami erős vágyként élt bennem. Szerintem csupán az derült ki, hogy a pop, a mainstream a személyiségem meghatározó része. Ezt sok ismerősöm elfogadta azóta. A TV2, mint bármelyik kereskedelmi tévé, sokszínű katyvasz. Szerintem hibás megközelítés, hogy egy ilyen médiumot minden műsorával együtt azonnal beerőszakolunk egy kétosztatú politikai térbe. Amit én csinálok a TV2-n, annak nincs politikai relevanciája, ráadásul a magánéletemben sem foglalkozom sokat politikával, mert nem érdekel, sőt inkább riaszt. Azt érzem, a függetlenségemet semmilyen módon nem befolyásolja, hogy milyen hírek mennek le a Tényekben. Ha szégyellem magam valamiért, az nem a TV2 hírműsora, hanem az, hogy miért nem foglalkoztat engem jobban a politika és a közélet.

Szóval nem érzi, hogy személyében legitimálná a csatornát?

Nem értem, miért lyukadunk ki megint ide. Tizenöt évvel ezelőtt senki nem kérdezte meg tőlem, hogy legitimálom-e a TV2-t, pedig akkor is sok bírálat érte a hírműsorait, csak éppen a másik politikai oldalról. De akkor sem kérdezték a véleményemet, amikor a kereskedelmi tévék indulásakor a politika kigolyózta az egyik pályázót, a TV3-at. A médiatér sehol a világon nem szűz a politikától, ne tegyünk úgy, mintha Vajna felbukkanásával valami új dolog kezdődött volna.

Nem vitatom, én csupán az egyén felelősségét firtatom. Most éppen Till Attiláét.

Lenne benne felelősségem? Szerintem nem, de kétségtelenül ez egy nagy téma. Sokkal inkább abban van felelősségem, hogy mit kezdek a saját életemmel. Amikor valóban én dönthetek a környezetem alakulásáról, a körülöttem élő emberek apró dolgairól. Tény, Till Attila lehet, hogy kétszáz évvel ezelőtt egy jobbágycsaládba született volna, jobbágy vált volna belőle, és úgy is halt volna meg. Fantasztikus emberek sora harcolt azért évszázadokon át, hogy belőlem ne feltétlenül jobbágy legyen, hanem akár sikeres műsorvezető. Ezért köszönettel tartozom, és nagyra tartom őket. Én azonban nem vagyok élharcostípus, nem tudom az életemet feltenni arra, hogy folyamatosan társadalmi célokért küzdjek. Nem arról van szó, hogy ne érdekelne az egyén és a társadalom konfliktusa, ám ezt alapadottságnak tekintem, a filmjeimben és a magánéletben is foglalkoztat, de sokkal inkább az emberi kapcsolatok, az érzelmi helyzetek izgatnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124784