Ha már választani kell, jobb a sorosozás, mint a fasizmus

2018. február 6. 19:59

Béndek Péter
1000 A Mi Hazánk

A rendszer totális elméleti elutasítása nihilizmushoz és fasizmushoz vezet.

„A kapitalizmus semmivel sem totálisabb, mint egy XIII. századi faluközösség, vagy ami azt illeti, a Németh László regényeiben leírt magyar paraszti világ. Nem ragozom ezt tovább, mert messzire vezetne. Azt akarom csak mondani, hogy a populációk nagy részét helytől és időtől függetlenül a változó totalitásoknak való kiszolgáltatottság jellemzi. Az sem változott soha, hogy csak a társadalmak felső néhány százalékának volt nagyobb irányító képessége és autonómiája a logikákkal szemben. Ami jóvá vagy rosszá tesz egy társadalmat, hogy ezt a néhány százalékot mennyivel sikerül növelnie, mennyire sikerül pluralizálnia és értelmessé tennie az emberi életet, ezt viszont nem lehet totális rendszerkritikával elérni, mert az a bírált rendszerrel szemben – amelynek a totalitásához mindig fűzhető kétség – valóban totális (legalább kritikai, de olykor-olykor gyakorlati) konstrukciót eredményez. A rendszer totális elméleti elutasítása (elegáns) nihilizmushoz és (gyakorlati) fasizmushoz vezet, ami viszont – nem kell mondani – megerősíti az alávetettséget. (Oké, ott van még a köztes Unabomber-út magánzóknak.)

Szóval Békés Márton eljátszogathat a Mandiner hasábjain a nihilizmussal, de akkor már inkább olvasom Bayer Zsoltot, aki elég primitív és rendszerkonform ahhoz, hogy megmaradjon a buzisánál és a sorosozásnál, ami nem totális, csak konveniensen hülye. (Bayer max. a nácizmust hozza egy cseppet közelebb, ami a kapitalizmustól és a fasizmustól nagyjából eltérő probléma: mint jeleztem, ez az etnicizmus oldaláról bírálja a globalizációt, nem a kapitalizmuséról, sosem volt intellektualista, hanem mindig is populista-prosztó. Tehát mindenki a helyén van.)”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124788