Az igénytelenség tragédiája

2018. február 1. 20:28

Kustán Magyari Attila
Maszol

A poszt-szovjetuniós országok feltételezett „normalitása” ügyes lózung, de viszonylag kevés ismerősünk van, aki Oroszországba igyekezne manapság.

„Ma pedig senki nem kérdőjelezi meg azt, hogy egy nőnek jár az iskoláztatás. Ugyanígy holnap az lesz a norma, mint amit ma a »hülye« nyugat egy jelentős része vall, hosszas társadalmi viták és tapasztalások után: hogy a szabadság nem rossz, hanem jó. A poszt-szovjetuniós országok feltételezett »normalitása« ügyes lózung, de viszonylag kevés ismerősünk van, aki Oroszországba igyekezne manapság, és ne a nyugati országokba.

Egy másik problémára is fel kell hívni a figyelmet: a hétköznapi emberek, akiket a munka, a család, a mindennapok nehézsége megfoszt attól, hogy utánajárjon ezeknek a kérdéseknek, nem közvetlenül felelős azért, hogy milyen gondolatai támadnak. Viszont az olyan, társadalmi befolyással is rendelkezők, mint a Gruppen-Hecc, felelősek azért, hogy mit mondanak. Az egyértelmű politikai propaganda, amivel előálltak ismét, a fogalmak zavaros használata, az alaptalan, de annál erősebb értékítélet csak kárt okoz a társadalomban és meghosszabbítja a szenvedést. A szenvedés pedig: a szabadság hiánya. Idővel megértjük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124557