Heller Ágnestől Kálmán Olgáig: miért ilyen gyenge az ellenzéki gondolkodás?

2018. január 22. 16:41

Béndek Péter
1000 A Mi Hazánk

A Mandiner egy ideje elég szisztematikusan dolgozza fel a jobboldali-konzervatív és ezzel fair módon kritikus irodalmat, amivel jóval előrébb tart, mint a baloldal a maga házi feladatával.

„Az, hogy nincs ellenzéki politikai gondolkodás, hanem nyűglődés mellett a performanszok jelentik a politikát  – ez mindenhol máshol csak válsághelyzetekben van így, egyébként a politika túlnyomórészt gondolatok kicserélésének és versenyének terepe – arra utal, hogy Magyarországon permanens válsághelyzet van, illetve győzött a politika hatalmi paradigmája. Ebből a válsághelyzetből születik a »de hát a nézőink ezt várják el« ostoba hazugsága és kulturális terméketlensége. Az eszmék, a normák, a szabályozott verseny, a közéleti kiválóság, a közjó argumentálásának rövid ideig táguló helyét átvette a hatalmi paradigma arrogáns, militáns, protonáci, legfeljebb ideológiai keretlegények és trollok diktálta sivár világa, amelynek a festékes, fütyülős, odamondós performanszok alkalmas kiegészítői. Mostanra rákerült a pecsét erre a politikára a képes médiában is, amely a beszélgetés nívóját a legnagyobb hatékonysággal tarthatta volna fent. Kérdés, mikor fogják elhinni az ellenzéki oldalon, hogy az ebben a sivatagban semmire sem fognak jutni, mert nem lehet semmire jutni, illetve maguk is vastagon hozzájárulnak a politika tönkretételéhez. A gondolat ereje a lehető legolcsóbb kitörési pont lehetne az ellenzék számára, amely legyőzhetné a százmilliárdokkal megtámogatott hatalmi paradigmát, ideértve ennek zárt politikai gondolatrendszerét.

Jóllehet, ez sem lenne már annyira egyszerű. A Mandiner például egy ideje elég szisztematikusan dolgozza fel a jobboldali-konzervatív és ezzel fair módon kritikus irodalmat, amivel jóval előrébb tart, mint a baloldal a maga házi feladatával. Az Új Egyenlőség és a Mérce lehetnének baloldali műhelyek, miután korábbi webes kezdeményezések eljelentéktelenedtek, illetve a közép- és idősebb generáció a progresszivista közegben láthatóan lemondott már arról, hogy (a 2008/2010 utáni helyzetben) politikailag releváns életművet alkosson. De hát eddig a felismerésig is el kéne jutni, aminek esélyét rombolja az a folyamatos megerősítés és visszacsatolás, amelyben a jelenlegi baloldali politikát a trash média is részesíti.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/124006