Érvek az alkotmányos forradalom mellett

2018. január 19. 21:47

Szigetvári Viktor
HVG

Messze-messze kitolódtak saját tűréshatáraink. Ennek pedig az a következménye, hogy nem tekintik illegitimnek a választók, még az ellenzékiek sem teljességgel a szabadságkorlátozó és elnyomó Orbán-rezsimet.

„Tapasztalataim szerint sokan értik, hogy már nincs jogállam, és hogy nem attól demokrácia egy ország, ha létezik olyan választói eloszlás, amely mellett leváltható az uralkodó elit. Hiszen ilyen valójában mindig létezik, és mégsem demokrácia minden ország. Sokan vannak hazánkban, akiket elért az elnyomás. Van, akit a kockásinges tüntetések után pont másfél évvel kirúgott iskolaigazgatóként; van, akit magánnyugdíjpénztári megtakarításaitól megfosztott munkavállalóként; van, akit fenyegetett ügyészként, bíróként, civil aktivistaként, munkásként és van, akit mondjuk jobboldali érzelmű CEU-s oktatóként.

Ugyanakkor az ellenzéki érzelmű választók körében rengetegen vannak, akik ugyan rossznak, szabadságkorlátozónak, megfélemlítőnek és korruptnak látják az orbáni illiberális rezsimet, de ugyanők azt is érzik, hogy mindez nyilván nem diktatúra. Sok, nálam okosabb ember leírta már, hogy a nyugatias, felzárkózó, liberális demokrata pálya és az illiberális lecsúszás között folyamatos az átmenetet. A határok újra és újra odébb mennek, és újabb és újabb dolgokhoz szokunk hozzá mint szükségszerű dologhoz. Ajánlom mindenkinek, hogy egy reggel úgy nyissa meg kedvenc hírportálját, hogy a belpolitika-rovat címeit csak kísérletképp olyan aggyal próbálja elolvasni, mintha nem ma, hanem 2010 őszén volna. Messze-messze kitolódtak saját tűréshatáraink.

Ennek pedig az a következménye, hogy nem tekintik illegitimnek a választók, még az ellenzékiek sem teljességgel a szabadságkorlátozó és elnyomó Orbán-rezsimet. Látják és értik a bajokat, zavarja is őket, szabadulni is akarnak tőle, de feszíti őket a fokozatos romlás okozta zavar.

Ennek következménye, hogy sokan inkább büntetnék, tiszta meggyőződésű, kockázatot vállalni képes ellenzéki szavazókként is az ellenzéki pártok kollektív bojkottját. Lenne persze sok polgár, aki egy egyértelmű és egységes ellenzéki kiállás után a korábbiakhoz képest új felismerésekre jutna. De lennének olyanok is, akik megrettenve az erőszak perspektívájától, félve az intézményen kívüli megoldástól, nem tekintenék jó megoldásnak a bojkottot.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123906