A demokráciánk sírfeliratához

2018. január 17. 12:02

Béndek Péter
HVG

Ma már nem vethető fel komolyan, hogy az ellenzék bárminek az élére állhatna, nemhogy egy plebejus-demokratikus mozgalomnak, hiszen túl hosszú ideig volt része a rendszernek.

„Márpedig ha nincs közös éthosz, politikai erkölcs és politikai reflexek, akkor az a kollektív cselekvési probléma, amit a választási bojkott jelent, megoldhatatlan marad, nincs mire alapozni a szereplők közötti bizalmat és érdekazonosságot, ha egyébként – mint esetünkben – ezek nem adottak. Továbbmenve, a politikai erkölcsön túl valójában az akarat is hiányzik ahhoz, hogy a helyzetet magát is ilyen cselekvési problémaként fogják fel, azaz az ellenzéki pártok – elsősorban a DK és az LMP, de talán az MSZP is – távol vannak attól, hogy kedvezőtlennek értékeljék az ellenzék egészének helyzetét. Más szóval, nem akarnak annyira kormányt váltani, mint amennyire akarnak egymás kárára erősödni.

Mindent összevetve tehát Hont Andrásnak teljesen igaza van, amikor n+1-edszer elővezeti mindazokat a bűnöket, amiket Orbán és csatlósai elkövettek a demokráciával szemben egészen a Számvevőszék legutóbbi leplezetlenül diktatórikus felhasználásáig, de éppen a lényeggel nem foglalkozik: a bojkott praktikus oldalával, amely olyannyira lyukas, hiányos, sőt nincs, hogy az magát a probléma felvetését is – hogy legyen-e bojkott – húzza keresztbe.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123741