Hiánytalan

2018. január 17. 08:00

Székely János
Napi Maxima

Pedig eltűnik majd belőle a szem (s véle a látomás),/ Amely olyannak látta egykor, amilyennek még senki más.

Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata

Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok
S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok.

Pedig eltűnik majd belőle a szem (s véle a látomás),
Amely olyannak látta egykor, amilyennek még senki más.
 
Új látomássá rendeződnek a föld, a fák, a csillagok,
Világ lesz még, de más világ lesz hiánytalan, ha meghalok.

Székely János: Hiánytalan


Székely János (1929-1992) erdélyi magyar író, költő és drámaíró, az Igaz szó majd a Látó című folyóirat szerkesztője. Verseiben a diktatúra és az elnyomás élményét örökítette meg. Barátjának Kányádi Sándornak dedikált különlegesen szép Ilyenkor ősszel című verse is ezen élményeit foglalja össze. Fenti, az elmúlásról szóló versében az ember egyediségének és pótolhatóságának kettősségét énekli meg különleges, csak Székely Jánosra jellemző lírában.


------------------------
Az Ön maximája is megjelenhet a Mandineren. Ehhez nem kell mást tennie, mint a maxima@mandiner.hu címre elküldi kedvenc maximáját, annak pontos fellelhetőségi helyét és egy rövid leírást a maxima szerzőjéről. A maxima közléséről és a végleges kísérőszövegről a rovat vezetője Szalai Zoltán dönt, a beküldő nevét a szöveg végén minden esetben feltüntetjük.

 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123722