Némán, hátra tett kézzel

2018. január 10. 08:38

N. Kósa Judit
Népszava

A tanárok helyett is a diákoknak kell lépniük, mert az egzisztenciális kiszolgáltatottság a nevelők számára veszélyessé teszi a lázadást.

„Annak ellenére, hogy a napokban immár a tulajdonképpeni főszereplők, a diákok fordultak felhívással az országhoz, álljon ki mindenki »egy jobb oktatásért«. A középiskolások videójában ott van minden érv: attól, hogy korszerűtlen az iskola, azon át, hogy nem motivál és nem a való életre készít fel, egészen odáig, hogy nem érvényesül az esélyegyenlőség a továbbtanulásban. Igen. Ugyanezt mondták az elégedetlenek két évvel ezelőtt is. A változás csupán annyi, hogy elhangzik egy 2016-ban még legyőzhetőnek látszó megfontolás is; jelesül, hogy a tanárok helyett is a diákoknak kell lépniük, mert az egzisztenciális kiszolgáltatottság a nevelők számára veszélyessé teszi a lázadást.

Lám, második újabbkori ciklusa végére a Fidesznek sikerült nagyot lépnie előre az oktatásügyben. Nemcsak azt érte el, hogy akadálytalanul érvényesítheti saját avítt, dohos elveit, és korlátozás nélkül erősítheti az új középosztályt az eleve esélytelenebbek rovására, hanem ma már a tanárok is a rájuk kényszerített némaság foglyai. A Klebelsberg központ keze tudvalevőleg mindenhová elér, az intézményvezető nem védheti meg azt, aki hangot ad az elégedetlenségének. Aki dolgozni akar, az nyel és csendben marad.

Január 19-én délután, a Parlament előtt kiderül, meddig tartható még ez a drill a magyar iskolákban. Látni fogjuk, hogy a szülők és a tanárok végleg ráhagyják-e nem büntethető (?), kiskorú segítőikre a harc terhét, vagy előveszik a szekrényből a kockás inget és az esernyőt. És bármennyire kényelmes lenne is, talán csak azért sem cserélik le az arcukat elfedő maszkra.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123400