Túl sok a hisztérikus kirohanás

2018. január 10. 08:52

Harrach Péter
Gondola

Már dúl a kampány. Ha nem is élvezzük, de tudomásul vesszük. Az üzenetek egyszerűek és világosak. Kérdés, igazak-e? Interjú.

„Az év eleje politikai értelemben általában uborkaszezonnak számít, most azonban más a helyzet, egyre keményebbek a politikai üzenetek. Mi lesz, ha élesben is elkezdődik a kampány?

Már dúl a kampány. Ha nem is élvezzük, de tudomásul vesszük. Az üzenetek egyszerűek és világosak. Kérdés, igazak-e?

Valóban elég egyszerűek az ellenzék, de a kormánypártok üzenetei is. Most visszakérdezek: igazak-e?!

A kormányoldal választása kétségtelenül találó. A század nagy feladatát célozta meg, amikor az Európát elárasztó migránsáradat elleni védekezésről beszél. Ennek kapcsán szól a népesedési probléma nemzeti megoldását jelentő családtámogatásról, illetve hivatkozik a valóban imponáló kormányzati sikerekre.

Az ellenzéki kampány egy mondatban foglalható össze: Orbánt le kell váltani. Miért is? A szándék valódi oka nyilvánvaló. A különböző ideológiai és szociológiai talajon kivirágzott politikai szervezetek – ide értve a civilnek álcázottakat is – hatalomra törnek. Érthető, ez a dolog természete. Azonban erre semmi esélyük, amíg a sikeres miniszterelnök a helyén van. Ennyit a leváltási szándék motívumáról. A személyi alkalmasság részleteiről beszélni méltatlan lenne. Legfeljebb annyit kell megjegyezni, hogy egy ország kormányzásához kevés a teátrális szöveg és a hisztérikus kirohanás. Valójában arról érdemes szólni, hogy kinek a helyére is vágyódnak.

Nemcsak az ellenzék pártjain, de potenciális szavazóin is láthatjuk a bizonytalanságot. Nem elég, hogy toronymagasan vezetnek a közvélemény-kutatásokban a kormánypártok, de még a kabinettel elégedetlenek egy jelentős része is alkalmasabbnak tartja a kormányzásra Orbán Viktort és az általa vezetett Fidesz–KDNP-pártszövetséget, mint a vele szemben álló politikai szereplőket. Hogy sikerült ezt a kormányképességet megteremteni és fenntartani?

Vissza kell nyúlnunk 1998-ig. Az első Orbán-kormány korszakváltást hozott. A miniszterelnöknek sikerült megteremtenie a keresztény, polgári és nemzeti eszmeiség összhangját, vagyis a jobboldal egységét. Részéről ez személyes elköteleződést is jelentett, ami hitelességét és az említett eszmék követőinek széleskörű támogatását biztosította.

2010-ben az ország csőd közeli állapotban volt. Nemcsak az állam, de polgárai is eladósodtak. Az új kormány rendbe tette a költségvetést, megszabadult az IMF gyámkodásától, segítséget nyújtott az eladósodott családoknak – ha kellett, a pénzintézetekkel szemben.

Megszületett a régen várt új alaptörvény, amely rögzíti nemzeti létünk kereteit és értékeit, többek között az élet, a házasság és család védelmét.

A kormány patrióta gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek kedvezményezettjei nem a nemzetközi, hanem elsősorban a magyar cégek lettek. Ez látványosan a közüzemi szolgáltatók esetében valósult meg, aminek következtében jelentősen csökkentek a háztartások energiaköltségei.

A sikeres gazdaságpolitika lehetővé tette a foglalkoztatás bővülését. Ez a szegénységből való kilábalás legbiztosabb útja. A kormány egyúttal jelentős bérnövekedést valósított meg, ami nem csak a középosztály, de – a minimálbér jelentős emelésével – a kisjövedelműek helyzetét is javította.

A szociális intézkedések közül ki kell emelni a gyermekek érdekében tett lépéseket, elsősorban az ingyenes étkezés és ingyenes tankönyvellátás jelentős bővítését.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123403