Megalkuvás vagy megújulás?

2018. január 8. 14:25

Mezőhegyi Gyula
Polgár Portál

Nem mehetünk el szó nélkül a napjainkban egyre inkább erősödő alternatív jobboldal, az Alt Right térnyerése mellett.

„Nem mehetünk el szó nélkül a napjainkban egyre inkább erősödő alternatív jobboldal, az Alt Right térnyerése mellett sem. Egyfajta reformkísérlet ez a jobboldalon, amely ugyanakkor nagy mértékben különbözik a korábbi próbálkozásoktól. Képviselői főként az interneten, azon belül is a közösségi médiában vannak jelen. Üzeneteiket pedig nem nyilatkozatokba, hanem úgynevezett mémekbe – politikai képeke, szimbólumokba – csomagolják. Itt nem két ideológia kényszerházasságával állunk szemben, hanem egy eszmei háttér nélküli projekciós felülettel, amire bárki kivetítheti azt, amit leginkább szeretne látni. Természetesen vannak azért közös pontok a követőik között, amelyeket egységesen képviselnek. Ilyen például a bevándorlás, a multikulturalizmus és a politikai korrektség elutasítása. Valójában az Alt Right nem tekinthető a konzervativizmus új formájának, inkább csak egy újfajta kommunikációs eszközrendszer, s ez szintén csak az amerikai közéletben tudott gyökeret verni, továbbá Donald Trump elnökké választásával lett globálisan ismert jelenség. A helyzet viszont egyelőre úgy áll, hogy a nagy szellemi megújulás még várat magára, és inkább amerikai elnökök ciklusait kísérő szellemi áramlatok tűnnek fel, majd buknak alá.

Összegezve tehát – a viharos 20. század után mind a három nagy értékszerveződési rendszer igyekezett újradefiniálni önmagát. Egy ilyen évszázad után a megújulás szinte törvényszerű, de kényszerítő tényező volt a változásban az is, hogy a politika az elmúlt ötven évben kettesével szedte az evolúciós lépcsőfokokat és a médián keresztül a mindennapi életünk szerves részévé vált. A közösségi oldalak és a mindenféle szakmai kontrollt nélkülöző internetes hírek végeláthatatlan sorát szemlélve felvetődik a kérdés: köztünk él még ma is Adam Smith, Keynes vagy Machiavelli? Meggyőződésem szerint igen, mert a politika alaptermészete nem változott azóta, hogy Arisztotelész Kr. e. 360-ban megírta a Politikát. Nem lehet tudni, hogy a határok elmosódásával egy pragmatikus jövő vár ránk, vagy visszatérünk a gyökerekhez.

Nyilvánvaló, hogy létezik egy elvi kontinuitás Machiavelli, Locke, Darwin, Hume, Smith, Weber, Stiglitz és Friedman között. Mindezek után adódik a kérdés, vajon megalkuvás vagy megújulás a neokonzervatív út a jobboldal számára? Kétségtelen tény, hogy az információs társadalom és a felgyorsult fogyasztói kultúra döntő hatással bírt, és eddig még soha nem látott változások elé állította a politikai kultúrát. A politika strukturális rendszere a kilencvenes évektől kezdve végleg mediatizálódott, majd áttevődött az internetre és ma már egy választási kampányt nem sok minden választ el egy termék reklámkampányától. Kérdés, hogy ilyen radikális változások közepette képes lesz-e a konzervatív tábor megőrizni kultúrájának esszenciáját és küldetéstudatát? Meggyőződésem, hogy az ideológiák szintézise zsákutcába visz, így a szabadelvű-konzervativizmus sem más, mint önáltatás és politikai félrevezetés. A neokonzervativizmus pedig nem lehet válasz a jövő kihívásaira. Szerencsére a konzervatív gondolati kör nem utópiára épül. Nem hisz sem az egyén, sem a társadalom tökéletességében. Két lábbal a földön állva, józan fejjel néz szembe a 21. század kihívásaival.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123316