Budapesti délibábok

2018. január 5. 07:22

Rónay Tamás
Népszava

Az EU nélkül némi túlzással annyira jutottunk volna, mint az a bizonyos gázszerelő a miniszterelnök barátsága nélkül.

„Amikor Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdoğan török elnök között 2016-ban megtörtént az első nagy egymásra borulás, a világsajtó úgy értékelte: egy útra terelődtek az illiberális vezetők. Egy idő óta viszont már az Európai Unión belül is létezik egy illiberális mag Magyarországgal és Lengyelországgal. Ami egy kissé komikus, hiszen éppen e két állam az EU támogatásainak legnagyobb haszonélvezője.

A magyar kormányfő ebbe – mily meglepő – nem ment bele a varsói állami televíziónak a lengyel kormányfő budapesti látogatása alkalmával adott interjújában, hanem szó szerint így foglalt állást: »A közép-európai államok elvárják, hogy legalább annyi befolyásuk legyen a közös európai ügyekre, mint amennyivel hozzájárulnak Európa gazdasági fejlődéséhez«. Magyarán ne az számítson, hogy valaki mennyivel járul hozzá az EU költségvetéséhez, hanem a gazdasági növekedés mértéke. Ez azért is megmosolyogtató érvelés, mert ha nem kapnánk egy fityinget sem Brüsszeltől, a GDP növekedése a jelenleginél alsó hangon is két-három százalékkal lenne alacsonyabb. Nem mellékes az sem, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében tavaly áprilisi adatok szerint Lengyelország a 21., Magyarország pedig a 22. helyen kullog az EU államai között, ha némi jóindulattal Nagy-Britanniát már nem soroljuk a közösséghez.

Igaz, ma már itthon nem szabad arról beszélni, mennyit köszönhetünk például brüsszeli a kohéziós alapoknak, hanem csak azt emlegethetjük, mennyi mindent értünk el a »saját erőnkből«. Az EU nélkül némi túlzással annyira jutottunk volna, mint az a bizonyos gázszerelő a miniszterelnök barátsága nélkül.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123214