Néhány szó a szolidaritásról

2018. január 3. 16:31

Csejtei Dezső
Magyar Idők

A balliberális oldal kisajátító tevékenységét épp ezért nem szabad korlátlanul érvényesülni hagyni.

„Annak, hogy a jelenlegi liberális felfogás nem szolidáris a múlttal, egyik szembetűnő példája, hogy Martell Károly földi maradványai, aki 732-ben Poitiers-nél szétzúzta az Európába bezúduló muzulmán hadakat, Párizs azon külvárosában vannak elhantolva, a Saint-Denis-székesegyházban, ahol a muszlim lakosság létszáma meghaladja a 30 százalékot, s ahol a székesegyház körüli perzsavásárban manapság keresztény kegytárgyak helyett már hidzsábot árusítanak és államellenes iszlám irodalmat osztogatnak. A jövőt illetően a szolidaritás egysíkú képviselői gondolnak-e vajon arra, milyen Európát hagynak politikájukkal azokra, akik a XXI. század második felében fognak megszületni? A jelenkori torz szolidaritásértelmezést pedig mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy amikor 2015 nyarán az egyik svédországi IKEA-áruházban két svéd embert lemészárolt egy – a kiutasítása miatt bosszút álló – bevándorló, a neten egy tudósító, csak rajta szánakozva, így jajongott: »Ugyan mi mindenen mehetett keresztül e szerencsétlen, hogy ilyesmire vetemedett?« Korunk liberális politikusainak nem csupán kifelé, a bevándorlókkal kellene szolidárisnak lenniük, hanem befelé, saját népükkel is: azokkal, akik jogos elvárásokkal felelős pozíciókba választották őket.

E politikai irányítók azonban még magukkal a migránsokkal sem szolidárisak, tudatosan tévesztik meg e szerencsétlen tömegeket, amikor Európába invitálják őket, kiszakítják őket saját életvilágukból – hiszen legtöbbjükre nem a boldogság és boldogulás vár itt, hanem az, hogy segélyekből tengődjenek vagy netán bóvlikat árusítsanak a Rialto híd tövében, Velencében.

A vesébe látó nietzscheánus szemével pedig rá lehetne döbbenni arra is, hogy a szolidaritás fogalmát kisajátítók és annak gyakorlatát Kelet-Közép-Európára ráerőszakolni akarók között szép számmal akadnak olyanok is, akik tisztában vannak azzal, tervük őrült, mégis úgy vélik, ha ők már befuccsoltak vele, ne járjanak jobban mások sem. Az ő szolidaritásfelfogásuk sem kevésbé szelektív, mint az, amelyikkel szemben Merkel asszony ágált az EU legutóbbi csúcstalálkozóján.

A balliberális oldal kisajátító tevékenységét – olyan történelemformáló szavak jelentéskörének vonatkozásában is, mint a szolidaritás – épp ezért nem szabad korlátlanul érvényesülni hagyni. A szavak ugyanis olykor végzetes sorsokba nőnek át.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123128