A reménytől a reménytelenségig menetelt 2017 a magyar belpolitikában

2018. január 1. 14:00

Jámbor András
Mérce

2017 úgy zárult le, ahogy Orbán Viktor álmában elképzelte. Brutális propaganda, széteső ellenzéki pártok, soha nem látott Fidesz-előny, csöndes magyar társadalom.

„Egy éve ilyenkor arról írtam cikket, 2017 valóban a lázadás éve lehet, mert a társadalomban óriási elégedetlenség van. De ahhoz, hogy ez tényleg a lázadás éve legyen, nem csak elégedetlenség kell, és nem csupán az, hogy az utcára menjünk, hanem az is, hogy az elégedetlenséget tartósan kifejezzük. A jóslatom, úgy tűnik, tökéletesen bejött.

2017 úgy indult, ahogy Orbán Viktor rémálmát elképzeljük: NOlimpia, CEU-tüntetések, erősödő ellenzék, magára találó MSZP. Majd úgy folytatódott és zárult le, ahogy Orbán Viktor álmában elképzelte. Brutális propaganda, széteső ellenzéki pártok, soha nem látott Fidesz-előny, csöndes magyar társadalom. De nézzük, mi történt ebben az évben Magyarországon:

1. Béremelések, adóátalakítások
Bár a minimálbéremelést még 2016-ban jelentette be a kormány, egy szép vallomással, amelyben Orbán Viktor elmondta, hogy már nem az alacsonyan tartott bérekre kell építeni a gazdaságot (tehát eddig azt tették), maguk a béremelések az év elején léptek hatályba. A minimálbér és a garantált bérminimum megemelésére a munkaerőhiánnyal küzdő Magyarországon óriási szükség volt, kicsit kár, hogy több helyen is, például a Tesco dolgozói között, vagy az egészségügy dolgozóinak egy részénél, a minimálbér-emelések felszívták a további béremelések hatását. Így fordulhatott elő, hogy van, aki a 12 százalékos egészségügyi béremelés mellett se keres többet ma, mint januárban.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123042