A lengyelekről

2017. december 21. 10:36

Mauri partizán
Mandiner

A magyar kormány pontosan érzi azt, merre lehet engedni és hol lehet szorítani, Lengyelország viszont duplán feketeseggűnek számít az EU-ban.

A lengyel társadalom a keleti blokk egyértelműen legegészségesebb, de összeurópai tekintetben is a topmezőnyben áll. Napnál is világosabb, hogy az a bizonyos hetes cikkely, amiről annyit hallottunk az elmúlt években, amikor a magyarországi lakájmédia kéjesen kérlelte, kívánta hazájukra és ecsetelte annak elborzasztó hatásait, a társadalom gerincét hivatott megroppantani.

Az EU felhozhatja okként a bíróságokkal kapcsolatos eljárást, a civil szféra elleni cselekedeteket vagy egyéb húzásokat, de világosan látjuk, hogy főbenjáró bűn és főbenjáró bűn között is van különbség.

Mert amíg Magyarországot hasonló tevékenységek miatt a hazai sajtó egy része úgy mutatja be, mint az EU kitaszítottját, akiktől az átlagos brüsszeli kávéja is megkeseredik; addig azért érezzük, hogy jóval nagyobb ennek a füstje, mint a lángja.

A magyar kormány pontosan érzi azt, merre lehet engedni és hol lehet szorítani,

és ezzel a lavírozással mindig el tudja érni, hogy ami itthon a balliberálisoknak már a bőröndpakolást juttatja eszébe, addig Brüsszelben még mindig jár a puszi. A nagy direktívában, ne tagadjuk, a magyar kormány azért mindig inkább az européer oldalra áll.

Gáncsolás nélkül megszavazták Tuskot és a TTIP esetében sem lehetett őket túlzott ellenkezéssel gyanúsítani. Elvileg kereszténydemokrata kormányzás is folyik hét éve, az európai mércével is liberális abortusztörvényhez mégsem mertek hozzányúlni. Hosszan lehetne sorolni a példákat.

A lengyel kormány kevésbé méricskél és sokkal inkább világnézeti alapon kormányoz. Dogmatikus módon nézve az egyetlen vezetés a visegrádi négyek közül, amelynek valóban, kimondva és megvalósítva is létezik egy nemzeti koncepciója. És persze ez sem hiba nélküli – felhozhatnánk a szubjektíven érthető, de kontraproduktív russzofóbiájukat –, de a világ jelenlegi keretei között, ahol a sok és fényes dumát ritkán követi hasonló lépés, ez sem kevés.

Lengyelország ráadásul duplán feketeseggűnek számít az EU-ban,

mert a társadalmuk egyetlen okból tudta a keleti blokk országaihoz képest sokkal egységesebben, épelméjűbben átvészelni a kommunizmus éveit: a katolicizmusuk miatt. Ezt pedig már végképp nem bocsáthatják meg nekik, pláne, hogy a katolicizmus adta erkölcsiségből nem is akarnak engedni.

Azért vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy az EU a valóságban meddig menne el. Egy 38 milliós piac nem kicsi, nekik pedig más nem számít. Ha végül el is akarnák fogadtatni a hetedik cikkelyt, az biztosan nem menne át. Nem kizárólag Magyarország, de valószínűleg más államok miatt sem.

De tegyük fel, teljesen ki akarják csinálni a lengyeleket. Azokat a lengyeleket, akiket több száz év országnélküliség, náci és kommunista megszállás, többszöri porig rombolás, Auschwitz, Katyń és Jaruzelski sem tudott megsemmisíteni – megkarcolni is csak 8 napon belül gyógyulóan.

Ez a parodisztikus, elvtelen, legsötétebb szubhumán cselekedeteket is örömmel propagáló kis gittegylet azt hiszi, hogy majd nekik sikerülni fog.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/122623