A Fidesz a Nemzeti Felejtés Rendszerében a múlttal is csak mutyizni akar

2017. december 11. 18:23

Ungváry Krisztián
Index

A felejtés joga egy orbitális hazugság. Interjú.

Mit gondol arról, miért a felejtés joga hangsúlyozódik egy olyan rezsim alatt, amely egyébként a retorikában az újabb rendszerváltást és az antikommunizmust hangsúlyozza?

Érdekes módon mindig csak akkor kell felejteni, ha a saját embereiről van szó. Pukli István kapcsán nem a felejtés joga merült fel, hanem az, hogy Péter Gábor rokona. Ami egyébként nem is volt igaz. Ennek ellenére a kormánypárti média ezt azonnal megírta, holott nem is az illető saját cselekedeteiről volt szó. A felejtés joga tehát egy orbitális hazugság. Ne dőljünk be ennek, miközben párhuzamosan milliárdok vannak elköltve az emlékezet politikájára, ráadásul elég esztelenül és történelemhamisító módon.

Az iratnyilvánosságot nemcsak 2010 után nem sikerült elérni, hanem korábban sem, a Gyurcsány Ferenc alatt működő Kenedi-bizottságban sem. Ebben az Orbán-rendszer csak az MSZP örököse.

A Gyurcsány-kormány szerintem alapvetően bénaságból nem oldotta meg, mint ahogy az egész kormányzására is ez a jelző használható, a jelenlegi kormány pedig tudatosan nem oldja meg. Vannak teljesen egyértelműen lelepleződött ügynökök, Szita Károly az egyik, Lehel László a másik, akik in floribus mászkálnak a miniszterelnök feleségével. Nem látom azt, hogy ezeket az embereket keresztre akarná feszíteni a magyar társadalom. Szabó István filmrendező mellett mosogatóbrigádok sorakoztak fel, Medgyessy még egy kicsit népszerűbb is lett, miután kiderült, hogy SZT-tiszt volt.

Szavazatszámokban mérve nem érné meg a Fidesznek tényleg beleállnia a múltfeltárásba?

Nem, mert akkor megszűnne a zsarolhatóság. Persze ha valaki demokráciát és jogállamot szeretne működtetni, ez sokkal jobb megoldás lenne. De itt nem ez a cél, hanem mindenki mutyizni akar. Ahhoz meg ez a legjobb. Ne felejtsük el, hogy a jelenkori belügyminiszter az ORFK párttitkára volt. Ami nem azt jelenti, hogy Pintér Sándor egy véres fenevad lett volna a hetvenes-nyolcvanas években, ez egy formális pozíció, de ha arról beszélünk, hogy van a kommunista hatalombirtokosoknak egy felelősségi köre, amit a Nemzeti Emlékezet Bizottsága fel akarna tárni, akkor ez is beletartozna elvileg. Nem meglepő módon ez azonban nem téma.

Mi a fő baj az állambiztonsági iratok nyilvánosságát szabályozó törvénnyel?

Olyan ügynökdefiníciót alkalmaz, aminek gyakorlatilag senki nem felel meg. Három kritériumot kellene teljesíteni: sajátkezűleg írt jelentés, aláírt beszervezési nyilatkozat és anyagi juttatás átvétele. Miközben tudjuk például, hogy anyagi juttatást az ügynökök 95 százaléka nem kapott. Számtalan indirekt bizonyíték létezik ugyanakkor arra, hogy végzett-e valaki hálózati tevékenységet, de ezeket a törvény nem respektálja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/122121