Brüsszeli visszaszámlálás

2017. december 10. 10:24

Gágyor Péter
Ring Magazin

Brüsszel tehát meghallgatott minket. Igaz, hogy oda sem figyelt az érvekre. Diplomatikus fogalommal, a „meghallgatással” leplezi, takarja el, egyáltalán nem diplomatikus, bürokratikus hatalmi ténykedését.

„Brüsszel nyomán kóstolgatom a szót: meghallgatás. A szó töve még jó néhány nem túlzottan kellemes variációt kínál fel: kihallgatás, lehallgatás, elhallgatás – de nem sorolom tovább. A meghallgatás, végül is udvarias forma lehetne, még akkor is az, ha eddigi tapasztalataink hatására lapul mögötte némi politikai szadizmus.

Brüsszel tehát meghallgatott minket. Igaz, hogy oda sem figyelt az érvekre. Diplomatikus fogalommal, a »meghallgatással« leplezi, takarja el, egyáltalán nem diplomatikus, bürokratikus hatalmi ténykedését. Zümmög a liberális méhkas, csak a vak nem látja, siket nem hallja, hogy őket a tények egyáltalán nem érdeklik. Sem a vádjaik nem tartalmaznak tényeket, inkább érzelmes és emlékkönyvekből kölcsönzött érzelgésekben fogalmazzák meg a magyarokat elítélő kifogásaikat. A válaszokban sem hajlandók érzékelni a tényeket, az általuk könnyedén eddig is megismerhető adatokat, elszállonganak a valóság felett, tán a biedermeier leányszobák rózsaszín álmodozásai ködébe. Ugyanabból a kottából zümmögik ismert mantráikat, mint itthoni társaik. Ez nem veszélytelen, ez az utópia és diktátum nyitányának a félelmetes zenéje.

Még 2015 szeptember 25.-én megszavazták a migránskvótát, amit Magyarország elutasított. Brüsszel győzedelmes ötlete csak cinkelt lapokkal jött össze. Félvén a legfelső fórum, a tagállamok megválasztott vezetőinek elutasításától, az EU hierarchiája egy fokkal alacsonyabb fórumán egyszerű többséggel mégis megszavazták. Hogy ez nem volt alkotmányos folyamat, sebaj, de olyan meghatóan felelőtlen és migránssimogató volt. Az ember azt hihetné, hogy kitör az öröm vulkánja, hiszen győzött az utópia és legalább is a megszavazó országok szerint, »lánc, lánc, eszterlánc« és táncra perdülnek majd a polgáraik a hozzájuk sorolt afrikai és közel-keleti migránsokkal, feledtetvén egymással is a nevezetes kölni szilveszteréjszakát. De nem. A jobbágyi lojalitással bólogató befogadó országok, több mint két év alatt nyögve-nyelve az egynegyedét teljesítették sztahanovista ígéreteiknek (ismerős, ugye a szocialista kötelezettségvállalások következetessége?) A »sikeres« 25%-os elosztás ünnepét megkoronázza az a liberális sajtóban az Európa-szerte szinte elhallgatott tény, hogy a szétosztott migránsok a szegényebb országokból már másnap elindultak a földrész boldogabb, jóval jelentősebb szociális támogatásokat fizető fele irányába. Öngól volna ez a javából, ha bevallanák önmaguknak. De nem, a bürokratáink a kolhozosítás és hasonló kudarcba fulladt ötletek kínálkozó tanulságai ellenére maradnak a leninire hajazó úton. Vagyis a kvótákat növelni kell. Ennyire hasonlít és azonosul tetteiben az utópiák megszállottsága.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/122023