A Jobbik mint taktikai és értékprobléma

2017. december 10. 17:45

Barkóczi Balázs–Böcskei Balázs
Élet és Irodalom

Minden cselekvőnek (vagy az azokat segítőnek) döntenie kell: érték vagy taktika. Sok minden szól az érték mellett, talán az is, hogy a választók okosabbak, mint gondolnánk.

„Mint a fentiekből látszik, ha más szemmel és más hálózatokon át tekintünk a Jobbikra, úgy ez a Jobbik nagyon is hasonlít a néppártosodás előtti arcára és identitására. Éppen ezért Vona Jobbikja természetesen kevésbé feleltethető meg a korunkban új hullámos »posztpolitikai« formációknak (ennek eklatáns külföldi példája Macron, itthon kicsiben a Momentum), de a 2017. november 11-i, vele készült Magyar Nemzet-interjút olvasva egyre kevésbé lehet – ha nagyon túlfeszített lényeglátók vagyunk – elhelyezni a bal–jobb ideológiai mezőben is.

Míg a párt ismert programjaiból egy markáns jobboldali párt körvonalazódik (a fenti példák egy részéből pedig egy még attól is jobbra álló), addig a tárgyalt interjúban a pártelnök nemcsak vegyíti az ideológiai elemeket – és ezt meglehetősen inkonzisztensen teszi –, hanem ennek alapján Vona egy-egy szakpolitikai kérdésben elfoglalt álláspontját is egyre kevésbé lehet meghatározni. Míg máshol az LMP- és Momentum-szavazóknak üzen azzal, hogy akár koa­lícióra is lépne pártjukkal – ami nyilvánvalóan nem igaz –, aközben nyilatkozata szerint nem tiltaná be a Pride-ot sem, hacsak az nem sértene másokat. Hogy mit jelent egy Pride esetében »sérteni másokat«, azt nem bontja ki, s ha kibontaná, talán az olvasó is rájönne, hogy Vona mégis betiltaná. A Jobbik elnöke tiszteli a tudást és a kitartást a kormányfőben, de az aljasságot és a korrupciót nem – mondhatnánk, szerencsés az az ellenzéki politikus (nem elemző!), aki ezeket ilyen analitikusan el tudja választani egymástól. A Soros-terv szerinte a migráció szinonimája – ergo van –, és kormányát se politikusokkal, hanem szakemberekkel töltené fel (Jobbik-kormány mint a technokrácia kormánya – ugye, milyen könnyen elképzelhetően hangzik?!). A példák hosszasan folytathatóak, de ha a fenti korábbi és jelenlegi idézeteket, gyakorlatokat, forráselosztásokat nézzük, és mellé tesszük Vona »posztpolitikai« megszólalásait, úgy azt is mondhatjuk, hogy a néppártosodás még nem kiforrott. De érvelhetünk úgy is, hogy ez a Jobbik még nem az a Jobbik, amivel egy baloldali–liberális akár érték-, akár taktikai alapon együtt tud működni.

Taktika vagy etika: döntsetek!

Ezért fontos hangsúlyozni, hogy bár a baloldali–liberális pártok döntöttek, holdudvaraik egy része teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy ez a Jobbik számos tekintetben ugyanaz a Jobbik, amelyet illetően korábban egymást érték a konferenciák a »hogyan küzdjünk a szélsőségek és orosz befolyás ellen« témában megalapozott irományokkal. Persze, a szemlélődőnek mindig megvan az a joga, hogy elmélázzon a taktika vagy etika (érték) kérdésén, ugyanakkor a szemlélődők egy része felületet és sajtót követel magának, a habonyizált jobboldali média pedig örömmel karolja fel ezeket a szabad bölcsészkedéseket, újabb zavart keltve ezzel az ellenzéki, választói percepcióban is. Amellett, hogy az érintettekben – és most már beleértve a tárgyalt pártokat is – van egy kormányváltó szándék, szem előtt kell tartaniuk azt is, hogy a Jobbik néppártosodását egyszer taktikai, egyszer értékalapon történő, váltakozó gondolkodással gyorsíthatják, magát a folyamatot pedig elismerhetik és legitimálhatják. Ez minden kormányváltó ambíció mellett sem lehet célja a baloldali–liberális ellenzéki oldalnak.

Ehhez minden cselekvőnek (vagy az azokat segítőnek) döntenie kell: érték vagy taktika. Sok minden szól az érték mellett, talán az is, hogy a választók okosabbak, mint gondolnánk, így a taktikázást nyugodtan rájuk is hagyhatjuk azokra és ott, ahol az szükséges.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/122039