Egyetlen embernek sem szabadna megfagynia

2017. december 7. 20:24

Diószegi-Horváth Nóra
Mérce

Haláluk a magyar állam kudarca is egyben: annak a csalhatatlan jele, hogy az állam képtelen legalább minimálisan is gondoskodni azokról, akiknek szüksége lenne erre.

„Igen, fontos, hogy emlékeztessük rá magunkat újra meg újra: emberek halnak meg ma Magyarországon, minden télen, pusztán azért, mert hideg van. Az ő haláluk a magyar állam kudarca is egyben: annak a csalhatatlan jele, hogy az állam képtelen legalább minimálisan is gondoskodni azokról, akiknek szüksége lenne erre. Hogy a hátrányos helyzetbe ma csak belecsúszni lehet, de onnan kitörni lehetetlen, hogy azt, akinek semmije nincs, az állam sem segíti megfelelően.

Attól, hogy még csak számadatot sem közölnek róluk, épp azt veszik el ezektől az elhunytaktól, ami legalább még járna nekik: annak az elismerését, hogy haláluk megelőzhető lett volna egy jól működő, az emberi életet és méltóságot tiszteletben tartó és óvó szociálpolitikával. Odafigyeléssel, a szociális védőháló befoltozásával. Ha emberek százezrei nem élhetnének lakcímkártya és egészségügyi ellátás nélkül, ha lenne egyáltalán arra kapacitás, hogy valaki rájuk nézzen, és odafigyeljen arra, hogy ne hűljenek ki. A támogatottak körének és a támogatások mértékének szélesítésével, és így tovább.

A szegénységnek ezer arca van, és ha elfordítjuk a sajátunkat, nagyon könnyű úgy tenni, mintha ezek nem léteznének. Nyilván nem a tünetek kezelésével lehet megoldani ezeket a problémákat, és nem is lehet eltüntetni egy csapásra őket. Viszont az sem elfogadható, ha a tüneti kezelések sem képesek betölteni a funkciójukat: erre pedig az egyik legfájdalmasabban kézzel fogható példa tényleg a kihűléses halál.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121918