Egy német kisváros

2017. november 22. 09:04

Sitkei Levente
Magyar Idők

A populizmus nem rák, hanem a következetlen, tétova és utat tévesztett vezetés eredménye.

„Angela Merkel inkább nem kormányozna kisebbségben, jobban szeretné, ha újra urnákhoz szólítanák a németeket, hátha a következő voksolás után kialakuló erőviszonyok azt eredményezik, könnyebben tudja megpuhítani az aprócska pártok vezetőit. Akkor pedig felderül a nap Németország felett, s ezzel az egész Európai Unió is fellélegezhet. Legalábbis ez a forgatókönyv, a helyzetet így is lehet elemezni.

Ha viszont azt nézzük, hogy Nagy-Britanniában kisebbségi kormány működik egy északír párt külső – és nagyon drága – támogatásával, Spanyolországban a király határozata alapján kellett kiírni a választásokat, mert a pártok képtelenek voltak megegyezni a koalícióban, Ausztriában és Csehországban ma is folynak a tárgyalások, utóbbi helyen nyolc párt képviselői ülnek a parlamentben, Hollandia háromnegyed év után tudta összekovácsolni a négypárti koalíció recsegő-ropogó építményét, amellyel senki se lett boldog, Belgiumban a kettős társadalom miatt értelmét veszítette az ország kormányának intézménye, de világrekordot döntött az 541 napon át tartó civakodással, Olaszországban a kormányt vezető személyek mögött ott rejtőznek a népszavazásba belebukott Renzi-kormány tagjai s a kilencvenhárom évesen is roppant erős Giorgio Napolitano, Írországban kisebbségi kormány működik, s készül a brexitre, más kép tárul a szemünk elé.

Eközben minden egyes fősodratú párt és a hozzá kötődő média attól retteg, hogy a populista pártok előretörnek, és felborítják a rendszert.
Ezért tüneti kezelésként a populistákat szapulják, elutasítják a velük való közösködést, s azt gondolják, a populista erők olyan rákos sejtek, amelyek ellen küzdeni kell, kiirtani őket a társadalom egészséges testéből.

Csakhogy a populizmus nem rák, hanem a következetlen, tétova és utat tévesztett vezetés eredménye. Demokratikus eszközökkel nagyon könnyen el lehet jutni a teljes összeomlásig, hogy tálcán kínálja a nagyon jót akaró, de rosszat cselekvő politikai elit a hatalmat a radikálisoknak, mert egyszerűen nem tud mit kezdeni az országgal. Az önmagát egyedül demokratikusnak és kizárólagosnak tekintő pártok vezetői egymás hátát lapogatva sajnálkoznak az ásatag gondolkodású nép butaságán.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121104