Túlélni december elsejét

2017. november 17. 08:47

Fábián Tibor
Magyar Idők

A legfontosabb, hogy ne ijesszen, ne rettentsen meg bennünket ez a legkevesebb 365 napra kinyúló december elseje, mert nekünk is van mondanivalónk.

„Egyszóval próbáljuk meg a legtöbbet és a legjobbat kihozni ebből az évből, ebből az ünnepből, amelyben orrvérzésig minden arról az egyesülésről szól majd, annak mantraszerű ismétléséről, amely számunkra nem sok jót hozott. Vagy inkább semennyit. Hiszen éppen csak, hogy élünk, miközben minden jogunkért – köztük például ártalmatlan kis helységnévtáblákért vagy utcanévtáblákért – vért kell izzadnunk. A legfontosabb, hogy ne ijesszen, ne rettentsen meg bennünket ez a legkevesebb 365 napra kinyúló december elseje, mert nekünk is van mondanivalónk. Nem az ünneprontás, a provokáció, inkább csak az »itt állok, másként nem tehetek«, a jelenlét, a jelzés szándékával.

Egyszóval december elsején és az azt követő piros-sárga-kék évben egyetlen fontos dolgunk van: magyarul önmagunknak és románul a velünk élőknek, az önfeledt ünneplőknek elmondani, diplomatikusan és határozottan kijelenteni, hogy kik vagyunk, mióta élünk itt és mit tettünk hozzá a Kárpát-medence ezen részéhez. Fontos lenne persze a múlt emlegetésén túl, elsősorban önmagunknak, egyfajta jövőképet is megfogalmazni. Valami kapaszkodót, célt, útirányt, amelyet követni lehet, menni feléje, az elérés, a célba jutás szándékával – hívjuk azt önrendelkezésnek, megmaradásnak, egyszóval bárminek –, ami nemzeti minimumot, közös alapot jelenthet minden erdélyi magyarnak, aki él és élni akar, és jövőt remél. Holnapot magának és gyermekének. December elseje és a piros-sárga-kékbe öltöző 2018 ellenére, ellenében és ezzel együtt is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/120878