Pártok, politikusok és pojácák

2017. október 13. 08:04

Ludwig Emil
Magyar Hírlap

Közönséges, jellemtelen, mégis óriási ambíciójú, az országos politikához kötődő, konkrétan ismert személyekről van szó.

„Harminc évvel később, 1911-ben a prágai Kehely nevű vendéglőben megalakult »A Törvény Keretei Között Működő Mérsékelt Haladás Pártja«. Alapítója, Jaroslav Hasek író volt a párt krónikása, jelöltje, szónoka és vezére. A Habsburgok trializmusa – Ausztria, Magyarország és a szláv ajkú tartományok Monarchiá- ja – megengedte az ilyesféle politizálást, a Svejk, a derék katona világhírű írója élt is az alkalommal. Noha Hasek úr nem került be a bécsi parlamentbe cseh képviselőként, jelszavait ma is hasznosíthatnák az üres ígérgetésben kifulladó kis pártok emberei. Például: »Aki ránk szavaz, kap egy zsebakváriumot!« Vagy: »Ha a mi jelöltünkre szavaz, megígérjük, hogy tiltakozni fogunk a mexikói földrengés ellen!«

Ki gondolná, hogy 2017–18-ban ehhez hasonló, üres lózungokkal, süket szlogenekkel biztatják országgyűlési voksolásra választóikat a magyarországi törpepártocskák. Vezetőiknek a nevét sem tudja az ország kilencven százaléka. Van közöttük Juhász, Kanász-Nagy, Farkas és Heringes, soknevű ismétlő aspiráns, régen leszerepelt, hitelképtelen közszereplő, tévében vigyorgó politikus pojáca. A legmélyebb identitászavarba azok az urbánus figurák kerültek, akik a legutóbbi választás óta törpe minoritássá zsugorodtak, most pedig az utcán próbálkoznak újabb trükkökkel. Közéleti halmazukat a minap »Muppet-show-nak« nevezte az Országgyűlés elnöke, ami még nagyon is cizellált kifejezés rájuk nézve. Motivációjuk a potyapénz-kereset a választási törvény nagyvonalúsága révén és nevében; La Fontaine meséi közül A tücsök és a hangya példája mutat rá az emberi viszonyok eltorzulására.

Tetszik, nem tetszik, alapvető emberi tulajdonság az irigység, a harácsolás, a hatalomra törés, és sok más, rossz természetű ösztön. Az efféle alantas személyiségekre jellemző a mások hátrányára, erkölcsi és anyagi kárára menő, helyezkedő, gátlástalanul könyökölő életpálya, egoista lét. Hazánkban csupán egy törpe minoritást képeznek e kártékony tulajdonságok vírusgazdái, a közéletben mégis képesek pusztító kárt okozni a társadalom túlnyomó többségét alkotó, munkálkodó, fizikai, szellemi és morális, államfenntartó közösségnek. Közönséges, jellemtelen, mégis óriási ambíciójú, az országos politikához kötődő, konkrétan ismert személyekről van szó.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/119125