A kétharmad volt a Fidesz tragédiája

2017. szeptember 21. 08:03

Hadházy Ákos
Zoom.hu

Pár évtizede bevittek volna a pártház pincéjébe, hogy megdolgozzanak. Most az megy, hogy aki veszélyes vagy kellemetlen, azt megpróbálják lejáratni. Interjú.

„Hogyan értékelik a tevékenységét az egykori párttársai? Egyáltalán szóba állnak még Önnel a fideszes politikusok?

Az alsóbb, helyi vagy megyei szinteken igen, de a parlamenti képviselők már rég nem, és nincs is velük miről beszélnem. Persze a Fidesz tagjai közt is vannak még tisztességes emberek. Nem igaz, hogy azon az oldalon csak ördögök vannak, a másik oldalon pedig mindenki grállovag. Ám a tisztességes fideszesek sorra hagyják el a pártot, és amikor beszélek velük, dől belőlük a panasz, és fogadkoznak, hogy nem szavaznak többet a Fideszre. A pártnak az volt a tragédiája 2010–ben, hogy nem 65 százalékot kapott, hanem 67-et, és ez a kétharmad teljesen leépítette minden kontrolljukat. Én akkor ijedtem, sőt rettentem meg, amikor a győztes választás után kijött a kormánynévsor. Olyan nevekkel, mint Fazekas Sándor, akiről nem tudta senki, hogy kicsoda. Réthelyi Miklóst tudtuk ki, de meglepő volt, hogy őket csúcsminisztériumok élére nevezik ki. Navracsics Tibor – akit becsülök, amiért még sok tisztességes megnyilatkozása van, és megcsinálta a maga forradalmát azzal, hogy kiment Brüsszelbe – akkor megmondta, hogy mindez azért van, mert Orbánnak elege lett az első ciklusban az erős miniszterekből. Te jó ég – gondoltam – ez az ember lehet, hogy tényleg egyedül akar mindenben dönteni?

Van még olyan ember a Fideszben, aki azzal csinálja meg a maga forradalmát, hogy hajlandó tenni ez ellen? Vannak még Ángyán Józsefek, netán Illés Zoltánok?

Sajnos azt látom, hogy a Fideszen belüli belső feszültség inkább csak arról szól, hogy akik keveset lopnak, haragszanak azokra, akik sokat tudnak lopni. Ezt a rendszert a pénz tartja össze, és az, hogy valamennyit mindenki kap. Szekszárdon is vannak képviselők, akikről azt hittem, hogy a trafikügyben mellém állnak. Nem álltak, sőt azt állították: hazudok. Most, ha végignézek rajtuk, az egyiknek a lánya kommunikációs igazgató egy városi cégnél, a másiknak pedig a fia tudott profitálni egy uniós projektből. Mindenkit fognak valami »jósággal«. Ez a rendszer akkor fog belülről szétmenni, ha elfogy a pénz. De akkor robbanásszerűen. Addig is mindenkinek azt üzenem, hogy soha nem késő kiugrani.

A Fideszben azonban nem felejtenek. Aki ezt megpróbálja, az sok jóra nem számíthat…

Azt hittem, hogy a trafikmutyinál nem lehet nagyobb disznóság, de az most már csupán egy kellemes kis huncutságnak tűnik a legutóbbi botrányhoz, a koraszülött alapítvány ügyéhez képest. Amikor úgy döntöttem, hogy ezeket bemutatom, tudtam, hogy megpróbálnak majd lejáratni. Azt is tudtam, hogy nincs olyan bűn a múltamban, ami miatt aggódnom kellene – persze minden ember tett olyat, amire nem feltétlenül büszke. Viszont a lejáratásnak nem is az a lényege, hogy igaz legyen, ez inkább egyfajta kínzás. Pár évtizede bevittek volna a pártház pincéjébe, hogy megdolgozzanak. Most az megy, hogy aki veszélyes vagy kellemetlen, azt megpróbálják lejáratni. Én felkészültem erre is. Idősebb Antall József mondta, ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel, a többi már részletkérdés.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/118000