Újra elfoglalták a magyarok Kolozsvár szívét

2017. augusztus 20. 10:24

Szalma György
Mandiner

A Kolozsvári Magyar Napok idején magyarokkal és magyar kultúrával telik meg az erdélyi nagyváros központja. Újra miénk itt a tér.

A Kolozsvár brand megerősödéséért (eladhatóságáért) Mátyás király óta a Kolozsvári Magyar Napok, illetve annak megálmodója, Gergely Balázs tette a legtöbbet. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de a Magyar Napok megérdemel minden dicséretet.

Augusztus 13-20. között zajlik a 8. Kolozsvári Magyar Napok. Ez az esemény egyre több anyaországit, elvándorolt kolozsvárit, erdélyit vonz vissza évről évre. Azonban ennél is fontosabb, hogy Kolozs megye magyarságát szinte teljesen megmozgatja. Sokan erre az időpontra teszik a szabadságuk időpontját, illetve a vidék magyarsága is tömegestől jön Kolozsvárra,

hogy egy hétre újra teljes egészében birtokba vegyük a várost.

Túlzás nélkül igaz azonban, hogy ezen a héten: miénk itt a tér. Nem csak a főtér, hanem minden számba vehető négyzetméter, mindenütt valami program zajlik. 

Még mielőtt valaki azt képzelné, hogy valami csóró falunapos hangulat uralja egy héten keresztül a várost, az vessen egy pillantást a programfüzetre. Immár 8 éve sikerül a programot úgy összeállítani, hogy az ember, korra, ízlésre való tekintet nélkül talál magának megfelelő szórakozást. Zenei, kulturális, sport és gasztronómiai program egyaránt megtalálható a Magyar Napok kínálatában. Ami azt jelenti magyarul, hogy minőségi zene mellett, egy kis mozgás után, betegre zabálhatjuk magunkat a magyaros és nemzetközi konyha remekeivel, majd a Bulgakovban vagy az Insomniában (valójában rengeteg a kínálat magyar kocsmából is, tudniillik mi, magyarok kocsmakultúrában is élvonalban vagyunk világszinten) nyomathatjuk le a nap történéseit némi alkohollal vagy alkoholmentes akármivel. De ki kell hangsúlyozni, hogy nem csak a Jazz in the parktól a borudvarig tart az élet, hanem közéleti beszélgetésekkel, kiállításokkal is meg lehet törni a hedonizmus zakatolását.

Az egyetlen zavaró körülmény, hogy gyakran választani kell a programok között. A minap hosszas tépelődés után komoly döntést kellett hoznom. A Kétágú református templomban volt orgonabemutató, illetve orgonajáték, miközben majdnem ezzel egy időben Deák Bill Gyula és Hobó a főtéren koncertezett. Az orgona mellett döntöttem. Mivel Billt és Hobót ezerszer láttam élőben, így csábítóbbnak hatott, hogy a kolozsvári hóstát kegyeletes, istentiszteleti színhelyén, a Kétágú református templomban hallgassam az orgonajátékot. A templom kellemesen el volt sötétítve, így csodás atmoszférája megsokszorozódott. Apró mécsesek világították be az imádság- és templomillatú épületet. A zene mellett Sipos Dávid, Kolozsvár mindentudója (a pasas idegenvezető meg sok egyéb más is, fiatal kora ellenére a mellényzsebében van Kolozsvár története és Erdély története, a zeneművészet, meg úgy általában a kultúra) avatta be a hallgatóságot a levegős zongora titkaiba. Nem szeretnék szentségtörést elkövetni, de a református templom igazán csajozós hellyé vált aznap este. Ha valaki hölgytársaságban érkezett oda, sokkal jobb kilátásai lettek egy romantikus viszony kibontakozására. 

A Kolozsvári Magyar Napok erejét az adja, hogy

a kolozsvári magyarság szinte minden szervezete, egyesülete, mozgalma, baráti társasága, szórakozóhelye, kocsmája, gittegylete, pártja, felekezete, öreg néni bandája, galerije hozzáteszi a saját munkáját, saját értékét.

Aki részletekre is kíváncsi, az látogasson el az esemény hivatalos honlapjára, illetve egyenesen Kolozsvárra saját szemével megbizonyosodni a leírtakról. Már most ajánlott készülődni a jövő nyári Magyar Napokra, ugyanis Kolozsvár szállodái, panziói az esemény ideje alatt nagyjából 100%-os kihasználtsággal dolgoznak. 

Ahogy lenni szokott, az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án zárul a programsorozat. Erre a jeles alkalomra pedig a szervezők általában valami igazán felejthetetlennel szoktak készülni. Néhány éve Kolozsvár főterén az István a király rockopera lett színpadra varázsolva. A tér úgy megtelt emberekkel, hogy a kolozsvári ügyekben kevésbé jártasak azt hihették, hogy az egész város ott tolong.

Most a Csárdáskirálynőt láthatjuk ugyancsak a főtéren: azt hiszem, ez az élmény is bekerül az „emlékszel, de irtó jó volt?” gyűjteménybe. Már csak azt kívánom, hogy a minapi lemondásom kárpótlására a Hajmási Péter, Hajmási Pált Bill és Hobó adja elő, programon kívül. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/116385