Válasz Seres Lászlónak: Charlottesville, Weimar, Budapest

2017. augusztus 18. 12:04

György Péter
HVG

A polgárháborús déliek köztéri kultusza hosszú évek óta vad viták sorára vezető emlékezetpolitikai kérdés.

„Az Egyesült Államok azonban egy valóban bonyolult világ ura, helyzete összehasonlíthatatlan a weimari köztársaságéval. Persze, számos frusztráció hatja át, s Trump megválasztásában valóban szerepe volt annak a keleti parti elit morális hitelvesztésének is, amelyben ő maga egyébként élt, s gazdag lett. A Trump Tower a nárcizmus hirdetésének felhőkarcolója, Trump épületei, szállodai mind egy egomán giccskultúra emlékművei. S az, hogy az elnök egy John Wayne film díszletének látja a Fehér Házat, azaz gondolkozás helyett folyamatos akciókat hajt végre a Twitteren, mégiscsak kínos az Egyesült Államok számára, amelynek első embere egyszerűen szájhős. Az, hogy Charlottesville ügyében képtelen volt koherens álláspontot kialakítani, még ennél is kínosabb, de mindez nem rázza meg az Egyesült Államokat, lévén ahhoz túl nagy, túl gazdag, túl sokféle és sikeres.

Talán nem ártott volna Seresnek odafigyelnie arra, hogy Charlottesville neonáci fehér fiataljai, mitől sértődtek meg annyira, hogy az utcákra vonuljanak, és aljas ostobaságokat üvöltözzenek, mintha egy Ku Klux Klan emlékfilmből léptek volna elő. A polgárháborús déliek köztéri kultusza hosszú évek óta vad viták sorára vezető emlékezetpolitikai kérdés, ami azok számára különösen érzékeny, akiknek büszkeségszükségletük van, azaz a jelenben megoldhatatlan problémáikat a múltban történtek egy részének fetisizálásával intézik el.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/116312