Miért ne lehetne vitatkozni a külhoni cigányság ügyéről?

2017. július 27. 11:48

Írta: Szalai Zoltán

Nem fogadható el a kérdések feltevését megtiltó megmondóemberek önkényeskedése.

Tamás Gáspár Miklós (TGM) a minap megköszönte az Indexnek, hogy „egyáltalán tudósított Balog tiszteletes úr iszonyatos szónoklatáról”.

Tusnádfürdőn nem beszélt másról Balog Zoltán (e sorok írója ott volt az említett beszélgetésen), mint hogy a külhoni oktatáspolitika kialakításakor el kell dönteni, hogyan viszonyuljunk a nagy lélekszámú, magyar ajkú, határon túli cigánysághoz. Bevonjuk-e őket oktatáspolitikánkba (borítékolom a választ, be fogjuk őket vonni), és ha igen, milyen koncepció mentén?

TGM szerint már a kérdés felvetése is iszonyú, az alternatívák felvázolása (szegregált vagy integrált oktatás) pedig rasszizmus.

Utoljára ilyen szintű egysíkú arroganciát az SZDSZ kormányzása és Magyar Bálint oktatási minisztersége alatt hallhattunk. Meg is lett az eredménye: tigrises gárdamellény, csíkos zoknis bakancsok, brutális cigánygyilkosságok, szélsőjobbos párt a parlamentben. (Az persze külön szórakoztató, ahogy az egykori rasszista hordószónokok ma az Országgyűlésben mosdatják a migránsokat felelőtlen módon fuvarozó civil szervezeteket.)

Zárjunk rövidre még egy ide kapcsolódó csúsztatást: ez a TGM által felvázolt szemlélet az a liberális államfelfogás, amellyel szemben mindenkinek kedve támad illiberálissá válni, ennyi és nem több.

Kedves olvasó, kérlek, ne fogadd el a kérdések feltevését megtiltó megmondóemberek önkényeskedését.

Ne fogadd el a válaszok megfontolásának tilalmát.

Ne fogadd el az abszolút igazságokat, hogy az egyik alternatíva (integrált oktatás) csak jó lehet, a másik (szegregált) csak rossz.

Van olyan környezet, kor és társadalmi helyzet, amikor az egyiket, van, amikor a másikat, és van (legtöbbször), amikor ezek ötvözetét kell alkalmazni.

Amit Balog Zoltán mondott, azzal nincs baj. Igenis gondolkodni kell arról, hogy mi legyen a határon túli magyar ajkú cigánysággal, és nem rasszistázni kell egyből, mint a kilencvenes évek mélyén.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/115293