Az elemzői függetlenségről és „függőségről”

2017. július 26. 11:32

Csizmadia Ervin
Mandiner

Mi a „baj” azokkal az elemzőkkel és cégekkel, amelyek vállaltan egy-egy politikai irányzat mögött állnak? Véleményem szerint semmi. Egy politikai elemző vagy agytröszt minőségét nem az határozza meg, hogy független vagy éppen elkötelezett. Hanem az, hogy helyzetét mindkét esetben világosan fedje fel.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója

 

A minap nyilatkozatot tett közzé az Integrity Lab nevű elemzőcég, miszerint a jövőben az LMP mellett folytatja elemzői tevékenységét. A hír egyáltalán nem kellene, hogy különösebben megrázza a külvilágot, de azt hiszem, érdemes ehhez röviden reflexiókat fűzni.

A magyar közéletben ugyanis mindenféle tévképzetek élnek az elemzőkkel kapcsolatban. Az Integrity munkatársai azért cselekedtek nagyon jól, mert lépésükkel alkalmat adnak egy régóta aktuális és mindmáig lefolytatatlan vita megindítására.

Az elemzői függetlenségről van szó.

A rendszerváltás óta eltelt közel harminc évben nem sokat jutottunk előbbre abban a tekintetben, mit kezdjünk az elemzők státusával. A közéletben az elemzők leginkább függetlennek szeretik eladni magukat. A közönség nagy része viszont nem hisz ebben a függetlenségben, és minden elemzőt – olyanokat is, akik pedig valóban függetlenek – be akarnak szuszákolni valamilyen pártos kalodába. Nos, ideje ebben a kérdésben nyíltan és árnyaltan beszélnünk.

A kiindulópont csakis az lehet, hogy létezik természetesen független és „függő” szerep is. Mind a kettő teljesen legitim. A független szerepet röviden úgy határoznám meg, hogy egy elemző vagy egy cég direkt politikai irányítástól függetlenül, nem egy kormány vagy párt (legyen az kormány- vagy ellenzéki párt) szolgálatában végzi tevékenységét. „Függő” ellenben az az elemző vagy cég, amely vállaltan elkötelezett valamely kormány vagy párt iránt, és elemzői munkájával az adott irányzatot segíti.

Nálunk valahogyan az utóbbira, a „függő” szerepre nincs érzékenység, illetve a közönség nem nagyon hajlandó megérteni, hogy bizony ilyen elemzők is vannak. No, de voltaképpen miért is nem?

Mi a „baj” azokkal az elemzőkkel és cégekkel, amelyek vállaltan egy-egy politikai irányzat mögött állnak? Véleményem szerint semmi.

A világon mindenütt léteznek ilyen cégek vagy agytrösztök. Hadd ne soroljam fel – csak angol példákat nézve –, mely cégek álltak Margaret Thatcher vagy David Cameron mögött. Ha az érdeklődő olvasni akarta ezek írásait, az interneten megtalálta, és ezen agytrösztök a legkevésbé sem szégyellték, hogy – hol kormányon, hol ellenzékben – bizonyos politikusokhoz vagy irányzatokhoz kötődnek.

Menjünk tovább. Miért is kellett volna szégyellniük? Hiszen a politika professzionális munka, s ha egy párt például kormányra akar kerülni, elemi érdeke, hogy minél több elkötelezett elemzőt gyűjtsön maga köré, akik aztán a nevüket és a szaktudásukat adják az adott párt felemelkedéséhez.

De fordítsuk meg. Mi van akkor, ha egy-egy párt nem tud elegendő számú ilyen professzionális elemzőt keríteni maga köré és/vagy ezek az elemzők nem vállalják fel nyíltan kötődéseiket?

Ilyenkor vagy az történik, hogy az adott párt nem tud felemelkedni; vagy az, hogy a párt ugyan (s épp az elemzők munkája révén is) felemelkedik, de erről a nagyközönség mit sem tud. Ilyenkor pedig a nyilvánosság szegényedik és őszintétlen helyzet alakul ki.

Márpedig a magyar politikára e tekintetben is ráférne az őszinteség, vagy legalább az „őszintébbség”

Semmi értelme vélt vagy valós félelemből eltagadni, ha valaki valamilyen kormánynak vagy pártnak dolgozik.

A tanácsadás, a programírás, a napi pártmunka segítése és ezernyi más tevékenység nélkülözhetetlen egy kormány vagy párt számára. Mindannyiunk számára evidens: rengeteg olyan munka van a politikában, amit nem végezhetnek politikusok. És éppen azért vannak az elkötelezett elemzők és cégek, hogy ezt a munkát elvégezzék. S üdvös, hogy ez nyilvános legyen, és senkinek ne kelljen bujkálnia miatta.

A Jobbikban például évek óta arról beszélnek, hogy új értelmiségi holdudvart építenek, de nem mondják meg, ezt kik alkotják, mert a résztvevők ezt nem akarják felfedni.

De hát milyen szintjén állunk mi a demokratikus fejlődésnek, ha ezt az egyszerű kérdést, 27 évvel az átmenet után nem tudjuk kezelni? Miért jó az, ha a „függők” bujdosásra kényszerülnek?

Ez már önmagában is elgondolkodtató a magyar demokrácia politikai háttérvilágának állapotát illetően. S pont azért, mert itt valami nagyon katyvaszos helyzet alakult ki, fontosnak és mintaértékűnek tartom az Integrity Lab nyílt kiállását. Egy politikai elemző vagy agytröszt minőségét nem az határozza meg, hogy független vagy éppen elkötelezett. Hanem az, hogy helyzetét mindkét esetben világosan fedje fel. Az hab a tortán, ha az elemző(cég) még jókat is ír. A tévedések elkerülése végett ugyanis: az elkötelezett elemzőktől épp úgy lehet tanulni, mint azoktól, akik (ténylegesen vagy nem) függetlenek.

A magyar politika minőségét nem csak a szűk politikai elit befolyásolja, de mi, politikai elemzők is.  

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/115235